Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BALLA GÁBOR TAMÁS, DR. (MDF)
2795 Annak a kérdésnek az eldöntését, hogy valóban túlzóan centralizále a törvényjavas latból megismert közoktatási rendszer, néhány pedagógiatörténeti és összehasonlító pedagógiai hivatkozással is szeretném elősegíteni. A középkori Magyarországon a különböző egyházi rendek által működtetett iskolák decentralizált rendszerét először 1548ban a XII. számú törvénycikk próbálta integrálni azzal, hogy megalapozta az állami felügyeletet. Az 1715. évi LXXIV. törvénycikk már egyértelműen kimondta, hogy minden egyházi és világi oktatási intézmény felügyeletét őkirályi szent felsége magának tartja fen n. A király ezt a jogát egyébként az egyházi hatóságokon keresztül gyakorolta. A 1707. évben hatályba lépett I. Ratio Educationis amellett, hogy megerősítette az állami felügyeletet, kialakította a tanügyigazgatás centralizált é s hierarchikus rendszerét is. Ennek érdekében az országot nyolc tankerületre osztotta fel: budai, pozsonyi, győri, pécsi, kassai, ungvári és nagyváradi központokkal. Minden tankerület élére királyi főigazgatót neveztek ki. A Ratio Educationis, amely nemcsa k a magyar, hanem az egyetemes pedagógiatörténetnek is kiemelkedő fontosságú dokumentuma, a tartalmi szabályozás alapelveként az educatio nationalist, az egységes nemzetnevelést jelölte meg. Mária Terézia halála után a tankerületek és a vármegyék torzsalk odása következtében erőteljes polarizálódási és decentralizálódási folyamat indult be. A kialakult helyzetet figyelembe véve, az Eötvös József által benyújtott, 1968. évi… (sic!) … XXXVIII. törvénycikk… (Zaj. - Hack Péter: Az nem lehet! 1968ban nem nyújth atta be!) … alakította ki a modern polgári tanügyigazgatási rendszert. Az új tankerületeket a megyék szerint alakította ki, de ezek vezetőit, a tankerületi felügyelőket központilag nevezték ki. Létrehozták - és ez is fontos dolog - az elsőfokú tanügyigaz gatási hatóságokat, a községi iskolaszékeket. A századforduló után a megyék, a járások és a nagyobb városok a tanügyigazgatási jogkörből egyre nagyobb szeleteket hasítottak ki, és ennek következtében az elvben egységes iskolafelügyelet teljesen atomizálód ott, a különböző típusú és fokozatú iskolák minden szervezeti kapcsolat nélkül élték a maguk öncélú életét. Ilyen előzmények után alkotta meg az Országgyűlés a közoktatási igazgatásról szóló 1935. évi VI. törvénycikket. Az új törvény, amelyet Hóman Bálint miniszter a legkiválóbb pedagógiai szakemberek bevonásával állított össze, ismét létrehozta a regionális tankerületeket, budapesti, székesfehérvári, szombathelyi, pécsi, szegedi, debreceni és miskolci központokkal. A tankerületi főigazgatóság mint a Kultus zminisztérium kihelyezett hivatala irányította a régió tanügyigazgatását, és gyakorolta a világi és az egyházi iskolák fölött az állami tanfelügyeletet. Tisztelt képviselőtársak! E rövid történelmi áttekintéssel talán sikerült arra rámutatnom, hogy a magya r oktatásügyben a centralizációs és a decentralizációs folyamatok egymást váltogatták. (19.00) A decentralizáció elvét azonban még egyetlen korábbi oktatáspolitika sem érvényesítette olyan mértékben, ahogy a most tárgyalt törvényjavaslat teszi. Mindezek ut án célszerű a közoktatási törvénytervezetet napjaink európai iskolarendszerével is összehasonlítani. A szakemberek a decentralizált oktatás klaszszikus példájaként leggyakrabban a brit oktatásügyre hivatkoznak. Ebben a szigetországban az iskolarendszer val óban alulról épült fel. Az első központi irányító szerv, amelyet még minisztériumnak sem neveztek, 1900ban alakult meg. Még az 1944ben megalkotott oktatási törvény is így fogalmazott: "Az oktatás helyileg irányított országos szolgáltatás." A hetvenes éve k végétől viszont itt is megkezdődött egy erőteljes központosítási folyamat. Az 1986os oktatási törvény alaposan megnyirbálta az önkormányzatok korábbi tanügyi jogait, részben az állam, részben a szülők jogainak a bővítésével. Az 1988ban megalkotott okta tási reformtörvény elrendelte az országos tanrend kidolgozását, és tovább növelte a helyi iskolaszékek függetlenségét az önkormányzatokkal szemben. Így például az iskolaszékek hatáskörébe utalta az iskolai költségvetés kezelését, beleértve a pedagógusok bé rezését
