Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
267 munkahelyet szándékoznak teremteni. Ilyen alapon az ERCO, mivel 10 fő megváltozott munkaképességű dolgozó számára teremtett munkahelyet, 3,5 m illió forint vissza nem térítendő támogatást kapott. Gyanítom, hogy a kiemelt figyelem és támogatás igazából költségvetési és társadalombiztosítási támogatásra vonatkozott konkrétan. Korábban - nem kifejezetten az ERCOra, hanem az elektromos meghajtású ke rekes szék rendelésére vonatkozóan - élt egy rendelet, amelyik 50%os költségvetési támogatást biztosított szigorú feltételek között felírt elektromos kerekes szék támogatására. Ez nem konkrétan pénzbeli, hanem adókedvezményben nyújtott támogatást jelentet t. 1989ben az egészségügy finanszírozása, és így az eszközök támogatása átkerült a társadalombiztosításhoz. Ekkor szünt meg az ún. költségvetési támogatás. '91ben a társadalombiztosítás 5 millió forintot bocsátott a MEOSZ rendelkezésére azzal, hogy a vén yre fel nem írható, de a mozgáskorlátozottak szempontjából gyógyászati, illetve rehabilitációs eszköznek tekinthető áruk beszerzéséhez anyagi támogatást nyújtson. Ekkor az ERCO rokkantkocsi vásárlásához e keretből darabonként 30 ezer forint támogatást nyúj tott a MEOSZ. A társadalombiztosítástól az ERCO több alkalommal kért támogatást az értékesítéshez. Ezt fedezethiány miatt a társadalombiztosítás nem tudta támogatni. Igazából a képviselő úr által felvetett kérdés lényege nem egyszerűen az ERCO, hanem a gyó gyászati segédeszköz támogatásának problémája. Valóban, a társadalombiztosítás finanszírozási rendje nem igazán korrekt módon kialakított a jelenlegi rendelkezések között. A gyógyászati segédeszköztámogatás nem a mai kornak megfelelően egy megadott alapös szegig terjedő támogatás, amelyik bármilyen járműre igénybe vehető, hanem egy bizonyos típushoz nyújtott támogatás, ez valóban nem jó. Ennek a rendszernek az átalakítása folyamatban van, a társadalombiztosítással folyik a tárgyalás, és nagyon remélem - töb bek közt ennek az interpellációnak a sürgető hatására is , hogy nagyon gyorsan dűlőre jutunk, és ezt a kérdést véglegesen rendezni tudjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár asszony válaszát. Vis zonválaszra átadom a szót Mádai Péter képviselőtársunknak. MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Anya! Majd a végén kitérek rá, hogy miért (Derültség.) - elnézést kérek. Az én számomra - és bocsásson meg ké rem, ez nem az ön kifejezése; hogy én mit értek kiemeltnek egy ilyen fontos témánál , ha három hét alatt nem volt lehetőség megkérdezni, akkor úgy gondolom, hogy ez egy kicsit cinikus. (15.50) Ha én több tízezer mozgásában korlátozott, sérült ember ügyébe n szólok - akkor ez nem lehet kérdés. Azért sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr, mert ebben a témában három hónappal ezelőtt ő nyilatkozott, hogy veszteséges gyártást a minisztérium nem támogat. Kérdem én: itt ipari tevékenységről van szó - vagy a sajá t méltóságunkról? Tőlünk jóval gazdagabb országokban - ahogy szoktuk mondani , a németeknél, az Egyesült Királyságban, az USAban erre van pénz. Én azt gondolom, meg kellene egyszer már fordítani ezt a szemléletet: ezek az országok többek között azért is gazdagabbak, mint mi, mert odafigyelnek az elesettekre, mert kötelességüknek érzik a közös támogatást, mert ezáltal hitüket visszanyert embereket nyernek, akik annak az országnak lelkes, odafigyelő emberei, egyenjogúak lesznek, és ezáltal gazdagodnak. Enny it szeretnék a szemléletről mondani. A másik: sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr, mert azért megjegyezném, hogy ha a tárcának nincs 1015 millió forintja - akár egyesületi formában, akár támogatásban, és két hét alatt ezt le lehet rendezni , hogy az esélyét megadja embereknek, hogy emberi módon élhessenek, és ne szoruljanak segélyadományra, koldulásra, az a tárca akkor nem érdemli meg, hogy népjóléti tárcának hívjuk.
