Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 1., kedd a tavaszi ülésszak 35. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - SZABÓ LUKÁCS (MDF)
2604 Az Országgyűlés valamivel kevesebb szavazatot adott le, mint amennyi a határozatképességhez szükséges, de a jelenlévők több mint fele meg kívánja hallgatni Szabó Lukácsot. Így megadom neki a szót. Napirend előtti felszólaló: Szabó Lukács (MDF) SZABÓ LUKÁCS (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten nagy megdöbbenést váltott ki a mezőgazdasági bizottság tagjaiban, és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy több százezer érdeklődőben és érdekeltben is, akik me ghallották, hogy két miniszter nyilatkozott, miszerint a Kormány már jóval korábban döntött arról, hogy nem támogatja a szövetkezeti törvény módosítását. Úgy gondolom, hogy az említett kormányülésen részt vett a földművelésügyi miniszter, és annak ellenére megdöbbentő ez a határozat. Ha viszont nem vett részt, akkor az az érdekes és az a sajnálatos, hogy ez a döntés megszületett. Ugyanis ott el kellett volna mondania a földművelésügyi miniszter úrnak, hogy a mezőgazdasági bizottság hatpárti egyeztetéssel má r február óta munkálkodik a szövetkezeti törvény változtatásán. Az üzletrésztulajdonosok - legyen az külső vagy belső - problémakörének a rendezése és a törvénymódosítás már a legközelebbi napokban a Ház napirendjére került volna, illetve a Ház elé került volna. (10.30) Én úgy gondolom, hogy nem szabad tovább hagyni, hogy a mezőgazdaság területén ilyen, egyre inkább elmérgesedő sebet hagyjunk tovább. Tehát mindenképpen meg kell oldani, már csak alkotmányossági szempontból is, hogy a tulajdonával mindenki s zabadon rendelkezhessen. De ezt a lehetőséget úgy kell megteremteni, hogy közben ne teremtsünk sérelmet a másik oldalon, tehát közben a működő szövetkezetek is működhessenek. Azért is inkább meg kell teremtenünk, és konszenzussal kell megteremtenünk ennek a lehetőségét, mivel, sajnos, vannak olyan területek, amiknek a negatív következményei egyaránt sújtják a szövetkezőket is és az egyéni gazdálkodókat is. Ha csak arra gondolunk, hogy például az agrárolló több mint két- és félszeresére nyílt már ki, miközbe n a világpiaci áron kénytelen megvenni a paraszt akkor is, ha szövetkezetben van, akkor is, ha azon kívül van, valamennyi, a termeléséhez szükséges anyagot, aközben a világpiaci ár 3540%áért kénytelen odaadni az ő termelvényeit. Nincs olyan jól gazdálkod ó ember, aki pillanatokon belül tönkre ne menne, függetlenül attól, hogy milyen tulajdonosi formában dolgozik. A második kérdés a hitel kérdése. Két éve hallunk a vidék bankjának a megteremtéséről. De két éve ez nem több, mint üres fecsegés. Miközben a mez őgazdaság nem képes hitelt felvenni, mert 28% nem realizálható a mezőgazdaságon belül. Most már nemcsak a külpiaci korlátozások és nemcsak a nyugati korlátozások érintenek vagy érinthetnek bennünket, hanem ugyanezek a buktatók most már Keletről is jelentke znek. Ugyanis valószínű, nincs ismeretük még képviselőtársaimnak arról, hogy Oroszországba július 1jétől csak azon termékek kerülhetnek be, amelyeket vagy az orosz minőségellenőrző intézet bevizsgált előzőleg, vagy egy, általuk meghatározott nyugateuróp ai intézet vizsgált be. Hogy ez mivel jár együtt, arról úgy gondolom, hogy nem kell külön beszélnem. Most volt kint a mezőgazdasági minisztériumból egy érdekegyeztető küldöttség, és bizonyos részeredményeket ért el ennek az enyhítésében. Ugyanígy érint min denkit a hitelkonszolidációnak a kérdése. mert az nem lehet, hogy a bankoknak a lejárt hiteleit bevihették a hitelkonszolidációs alapba, ugyanakkor pedig a mezőgazdaságot változatlanul terhelik a lejárt hiteleknek a kamatai és a tőkéi. Összefoglalva: nem h agyhatjuk tehát, hogy a szövetkezetekből az üzletrésztulajdonosok továbbra se juthassanak hozzá a jogos tulajdonukhoz, s olyan megoldást kell találnunk, és én úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági bizottság, egyeztetve a tárcával, a Földművelésügyi Minisztér iummal, ezt meg is találta. Tehát nem lehet, hogy továbbra is egy egyre inkább
