Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
2554 Az érintettek közül többen is sérelmesnek tartják azt, hogy például Kerékteleki községben 1944. december 24én a nyilasok összeszedték a leventéket, - 1718 éves fiatalemberekről van szó , Németországba kényszermunkára szállították, majd hadifogságba kerülte k, és együtt jött vissza a csoport. A határidőre benyújtott kárpótlási kérelmeket az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal nem egységesen bírálta el. Volt olyan, akinek a kérelmét ugyanebből a csoportból elfogadták, de többségükben elutasította a hiv atal ezeket a kérelmeket. Az eset sajnos nem egyedi, ugyanis - szintén Kerékteleki községből - '45. február 28án is elhurcoltak, a már említett módon leventéket. A különbség annyi volt, hogy ezek 1516 éves fiatalemberek voltak, szinte még gyerekek. Az ő esetükben is az illetékes hivatal nem egységes elbírálást adott. Ugyanakkor vitték el őket, együtt voltak Nyugaton, együtt voltak hadifogságban, hazaérkezve is együtt jöttek, és a hivatal most volt, akinek elfogadta, volt, akinek elutasította a kérelmét. Tudomásom van olyan esetről is, Mócsa településen, amely ugyan nem tartozik a választókörzetembe, de megkerestek onnan, ahol két testvér közül, akiket együtt vittek el, és együtt térhettek haza, egyikük kérelmét elfogadta a hivatal, másikuk kérelmét pedig elutasította. Ezek alapján azt kérdezem miniszter úrtól, milyen szempontokat érvényesít a hivatal a nyugati hadifogság után járó kárpótlás megítélésekor, hogyan lehetségesek ilyen tévedések a kérelmek elbírálásánál, illetve számíthatnake az érintettek arr a, hogy a hivatal módosítja a hibás döntéseit, ugyanis az elutasítást, amint ismert, a Fővárosi Bírósághoz kell benyújtani, keresetet, és van olyan tapasztalatom, hogy a vidéken élő emberek egy része ezt az utat már nem járja meg, hanem elfogadja azt az ig azságtalan döntést, ami vele szemben született. Várom miniszter úr válaszát. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Vörös Vince) : Felkérem dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter urat, hogy az interpellációra szíveskedjék megadni a választ. Dr. Kiss Gyula munkaügyi mi niszter válasza KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A volt nyugati hadifoglyok kárpótlásával kapcsolatos szabályokat az 51/1992. III. hó 18. kormányrendelet tartalmazza. E rendelet elsősorban a nyugati hadifogságban v égzett munka ellenértékeként kapott és egyébként devizakövetelésre vonatkozó, hitelutalvánnyal összefüggő kérdéseket rendezi, azonban ugyanezen rendeletnek egy további szabálya szerint az a hadifogoly, aki hitelutalvánnyal nem rendelkezett, nem rendelkezik , vagy ennek meglétét utólag nem tudja bizonyítani, illetőleg aki követeléséről való lemondás ellenében ezt a lehetőséget választja, a 93/1990es kormányrendelet szabályainak megfelelően nyugdíjemelésre jogosult. A nyugdíjemelés folyósítását a szabályozás két alapfeltétel meglététől teszi függővé. Konkrétan a hadifogság tényének a bizonyítása az egyik feltétel, a másik feltétel pedig a hadifogságban töltött idő hosszának az igazolásától, ugyanis nyugdíjemelésre a jogszabály értelmében kizárólag az a volt ha difogoly jogosult, aki hat hónapot meghaladó időt töltött hadifogságban. A bizonyítási eljárás szempontjából az államigazgatási eljárás általános szabályai az irányadók. Eszerint a hadifogságnak, és annak időtartama, a szabad bizonyítási rendszernek megfel elően, bármely olyan eszközzel, bizonyítási eszközzel bizonyítható, okirattal, egyéb irattal, tanúvallomással, szakértői közreműködéssel stb., amely alkalmas a fent említett kettős tény igazolására. A hivatal a bizonyítékokat mindig egyenként és összességé ben mérlegeli. Ennek megfelelően az eltérő bizonyítékok értékelése alapján fennáll a lehetősége eltérő határozatok meghozatalának. A
