Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - Döntés el nem fogadott interpellációra adott bizottsági jelentésekről: A mezőgazdasági bizottság jelentése Boros László (MSZP) a földművelésügyi miniszterhez intézett Remélhetőleg utoljára a Soproni Állami Gazdaság dolgozóinak kálváriájáról címmel ben... - ELNÖK (Vörös Vince): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
2550 Ezzel tulajdonképpen a múltat le is zárhatjuk, de azt gondolom, hogy a soproni történelmi borvidék megmentéséhez valami intézkedések még szükségesek. Jelentésünket a mezőgazdasági bizottság egyhangúlag elfogadta, és kérem a tiszt elt Háztól is, hogy fogadják el. Mindössze két megjegyzésem van, amelyet közben már itt időközben ismertettem: az ÁVÜ megkeresésére az FM sürgetés ellenére sem válaszolt, tehát nem tudom, hogy milyen kapcsolat van így a főhatóságok között; valamint levélbe n kerestük meg Szabó Tamás miniszter urat is, faxon küldtük el ezt a levelet május 5én, hogy amennyiben új tények, események merültek fel ezzel kapcsolatban, akkor szíveskedjen tájékoztatni bizottságunkat. Erről telefonérdeklődés után sem kaptunk a mai na pig választ. Még egyszer kérem a tisztelt Házat, fogadják el a jelentést. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Megkérdezem Boros László képviselőtársunkat, egyetérte a bizottsági jelentésben foglaltakkal? Átadom a szót. Fe lszólaló: Boros László (MSZP) BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Akik nyomon követték azt a szélmalomharcnak tűnő küszködést, amelyet a Soproni Állami Gazdaság dolgozói a gazdaság megmentése és alkalmatlan igazgatója l eváltása érdekében tavaly február 25e óta - azaz egy és egynegyed éve - folytattam, úgy vélhetik, ütött az igazság órája, az igazgatót leváltották, megnyugodhatnak a kedélyek. Az események ismertek, képviselőtársam elmondta. A vizsgálatok az engem felkere ső választópolgárok igazát bizonyították. Számomra már az sem titok: kik és milyen mértékben felelősek egy arra méltatlan vezető támogatásáért, ezen keresztül az állami gazdaság jelenlegi helyzetének kialakulásáért. A labda tehát fel van adva, csak szépen le kellene ütni. Hogy ezt mégsem teszem, erre két nyomós okom van. Az egyik, mint ezt korábban már kijelentettem: interpellációm nem személy, hanem jelenség ellen irányul. A másik ok a fontosabb: a mezőgazdasági bizottság jelentésének utolsó mondatában úgy ítéli meg, hogy további intézkedésre nincs szükség - pedig ez sajnos nem így van. Az ÁVÜ igazgatótanácsa 1993. május 5én - mint hallottuk - felmentette a korábbi vállalati biztost, és kinevezte az újat. Az új vállalati biztos feladatául tűzte ki - idézem : a) a Soproni Állami Gazdaság csődegyezségének lehetőség szerinti realizálását a hitelezőkkel történő tárgyalás útján; b) a decentralizált privatizáció végrehajtását; c) a gazdaság átalakulásának vagy jogutód nélküli végelszámolásának előkészítését, és vé gül d) a felelősség megállapításához szükséges intézkedések megtételét. Nos, ebben a feladatsorban sok minden benne van, de hathatós támogatás nélkül csak a teljes felszámolásra van esély, ez pedig egyet jelent a ma még meglévő 258 munkahely megszünésével, az állami gazdaság vagyonának holttőkeként - tehát várhatóan áron aluli - értékesítésével, néhány száz szőlőtermelő munkájának megszűnésével és a történelmi borvidék egy részének felszámolásával. A május 13án hivatalba lépett új vállalati biztos felmérte a helyzetet, és megállapította: a gazdaság még megmenthető. Mindehhez két lépcsőben 79 millió forint hitelre lenne szükség, ám nem kaphatnak ÁVÜgarancia nélkül. Ma június 15éig felvehetnek 47 millió forintot, ebből kifizethetnék a lejárt határidejű köve teléseket, és finanszírozhatnák a legszűkebben vett működési költségeket. Július 15éig pedig további 20 millió a csődegyezségből fakadó követelésekre, a működésre pedig - aratás, szüret stb. - ugyancsak 12 millió forintra lenne szükség. Mondhatják önök, h ogy én csak dobálózom itt a tízmilliókkal, és egyébként is mi a garancia a sikerre és a megtérülésre? Sajnos, az elmúlt négy évben a gazdaságnál 100 milliókkal dobálózhattak.
