Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince):
2542 hazánk egyik jelentős gabonatermelő térségének vállalat a, és amely annak ellenére, hogy az elmúlt két évben jelentősen tudta javítani pénzügyi pozícióit, és tudta adósságát csökkenteni, ennek ellenére likviditási válságba került. A tulajdonosi szervezet, az Állami Vagyonügynökség hónapok óta - a hitelező banko kkal együtt - keresi a megoldást ennek a likviditási válságnak a feloldására. A legkézenfekvőbb megoldás egy pénzügyi reorganizáció. Erről eleve le kellett mondani, források hiányában. Az Állami Vagyonügynökség rendelkezésére álló elméleti keretek érdemi r eorganizációt nem tesznek lehetővé, csupán kisebb feszültségek áthidalására elegendők, mert a privatizációs bevételeket a Parlament a költségvetési törvényben más célokra rendelte. Az Állami Vagyonügynökség a megcélzott, második megoldásként állami garanci avállalást gondolt és indított el. Ez a garanciavállalás is lehetővé tette volna egy olyan, a privatizációs elképzelésekbe és célokba illeszkedő végrehajtását ennek az átalakításnak, ami egy új struktúrájú, működőképes és többszereplős gabonaipart teremt e zen a környéken is, garantálja a munkavállalói tulajdonlást, lehetővé teszi legalább 25%ban a termelői tulajdonszerzést, és talán ami a legfontosabb, a monopoljellegű szerkezeteket oldja. Képviselőtársam előtt ismert, hogy a tavaly elfogadott privatizáció s törvények szerint az Állami Vagyonügynökség garanciavállalási kezdeményezéséhez szükséges - bizonyos értékhatáron túl - a pénzügyminiszter hozzájárulása. A költségvetés helyzete miatt a pénzügyminiszter ehhez a 900 milliós garanciavállalási kezdeményezés hez, amit az Állami Vagyonügynökség megtett, nem járult hozzá. Jelenleg két döntési lehetőség van az állam tulajdonosi szervezete előtt: Elfogadni a ma ismert ajánlatok közül a jobbat, s ezzel tudomásul véve, hogy a privatizáció nem segített a tulajdonosi koncentráció csökkentésében, vagy elfogadni a végrehajtási árverés nyilvános, de kiszámíthatatlan eredményét. Ennek a döntésnek a meghozatala az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának kompetenciája, amely holnap délelőtt tárgyal e kérdésről, és bízom be nne, hogy alapos megfontolás után a szakmai és pénzügyi szempontból egyaránt legjobb, de talán lehetne azt mondanom és lehet, hogy így kellene mondanom, a legkevésbé rossz alternatívát fogja választani. A konkrét kérdésekre: az első kettőre azt tudom válas zolni, hogy az Állami Vagyonügynökség mint tulajdonosi szervezet, nem hagyta magára a céget, de pénzügyi források hiányában egyedül nem tudta megoldani ezt a közel egymilliárdos likviditási problémát. A második kérdéskörben a magyar privatizációs elvek sze rint - s önök, képviselőtársaim ezt rendszeresen számonkérik, és azt gondolom, hogy ezzel mindenki egyetérthet - a jó vevő az, aki a versenyben a legjobb ajánlatot teszi, s ezt szerződésben megfelelően garantálja. Én még csak remélem, hogy a kérdés szövegé ben olyan sejtelmesen megfogalmazott "jó vevő", valamint a vállalatot hitelező pénzintézetek között ma végre létrejön az a fizetési garanciákkal is alátámasztott szerződés, amelyet aztán holnap az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa jóváhagyhat. A másod ik ajánlattevővel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az elsődleges döntés a hitelező bankok kezében van, hisz a banki állásponttal ellentétben a tulajdonosi szervezet nem dönthet. Költői kérdésnek tekintem azt, hogy én hogyan döntenék, s javaslom, ebben a kérdésben a döntési szerkezet és döntési intézmény megismerése céljából a privatizációs törvények tanulmányozását. Végül szerényen szeretném megjegyezni, hogy nem lenne jó, hogyha általánossá válna, hogy a Parlament lenne a helye egyegy vevő érdekében történő felszólalásnak. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! Kérem tájékoztatásom elfogadását. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) :
