Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR TAMÁS (SZDSZ)
2534 megoldásokat, megfelelő formát kapjanak a végleges törvény elfogadásával, hogy tudniillik ne lehessen ezeket a törvény végrehajtása s orán önkényesen értelmezni. A javaslat 88. §a lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő nevelésioktatási intézmény tulajdoni vagy fenntartói jogát átengedje a világnézeti alapon szerveződő fenntartónak. Ez a megkülönböztetés értelmezhet etlen, illetve egyféle módon lehet értelmezni, úgy, hogy ez így alkotmányellenes, mert diszkriminatív. Köztudott ugyanis, hogy világnézeti alapon pusztán egyházi iskolák szerveződnek. A magán- és alapítványi iskolák zöme pedig valamilyen alternatív pedagóg iai rendszer alapján szerveződik. Semmi sem indokolja tehát az utóbbiak kizárását ebből a lehetőségből, ha amúgy vállalják a közoktatási feladatok ellátását. Még egyszer tehát: a másféle alapon, az alternatív pedagógiai rendszer alapján szerveződő iskolák érdekében szeretném ezt tisztázni a törvényjavaslatban. De képzeljük magunk elé azt a helyzetet, amelyben az átadás kérdése egyáltalán felmerülhet. A dolog nyilvánvalóan úgy kezdődik, hogy néhányan kérni fogják az intézmény átadását. Nézzük meg, hogy kik k érhetik egy adott településen: a szülők kérhetik, a lakosság kérheti, a helyi pártok vagy a helyi plébános. A kérdés az, hogy kinek a kérése releváns. Kinek a kérése lesz ügydöntő? A másik kérdés: ha sikerült eldönteni, hogy kinek a kérésé t kell figyelembe venni, akkor mi lesz az arány? Melyik lesz az az arány, ami a kérést indokolttá teszi? A harmadik kérdés: milyen technikával lehet ezt az indokoltságot kideríteni? A negyedik kérdés: ha megvan a kérelmezők köre, megvan az elfogadott arány , és megvan az elfogadott technika is, akkor ezt az elvet alkalmazni lehete egyházi iskolákra is? Alkotmányszerűnek ugyanis csak egy olyan szabályozás tekinthető, amely azt is lehetővé teszi, hogy a világnézeti alapon szerveződő tulajdonos a tulajdonában lévő nevelésioktatási intézményt átadhatja az önkormányzatnak. Úgy tűnik tehát, hogy a törvényjavaslat visszacsempészi az iskola sorsáról döntő helyi népszavazást, ami kikerült már a törvényjavaslatból, csak nem mondja ki, hogy ez helyi népszavazás, hanem rábízza az önkormányzatokra, találja ki az önkormányzat a válaszokat a fenti kérdésekre. Csakhogy vannak dolgok, tisztelt képviselőtársaim, amelyekről nem lehet népszavazással dönteni. Ilyen például a lelkiismereti szabadság, és minden, ami ehhez kötődik. Demokratikus elveket valló, demokratikus alkotmánnyal rendelkező országban nem lehet népszavazással dönteni például arról, hogy csak egy vallás legyen engedélyezett vagy több, és hogy ez melyik legyen. Még akkor sem, ha a népszavazás kimenetele nem lenne kétséges, mert a lakosság többsége egy felekezethez tartozik. Ugyanígy nem lehet dönteni arról, hogy egy település egyetlen önkormányzati iskolája világnézetileg semleges maradjon vagy nem. Az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése óta abban is biztosak lehetü nk, hogyha egy helyi népszavazáson nem születik 100%os részvétellel, azaz 100%ig egynemű eredmény, ami gyakorlatilag elképzelhetetlen, vagyis ha van akár egyetlen olyan szülő, aki nem ért egyet az önkormányzati iskola átadásával a világnézeti alapon szer veződő fenntartónak, akkor máris sérült a lelkiismereti szabadság elve. Meg kell állapítanunk, hogy a törvény sokat javult azáltal, hogy kikerült a homályos, megfoghatatlan és az iskolai gyakorlat mindennapjaira lefordíthatatlan világnézeti megbékélés foga lma. De az állami és önkormányzati közoktatás világnézeti semlegességét még mindig fenyegetik bizonyos veszélyek. Hogy világos legyen - az előző miniszter úr nem nagyon értette, én próbáltam többször elmondani és világossá tenni számára, hogy mit értünk mi az iskola, az önkormányzati iskola semlegessége, nem pedig a tanár semlegessége alatt , még egyszer szeretném összefoglalni, hogy világos legyen: mi világnézeti semlegesség alatt, amely az iskolára mint intézményre, egészre jellemző, annak pedagógiai pro gramjára és gyakorlatára, a következőket értjük: Az iskola se a szülőt, se a gyereket nem kényszerítheti alkotmányellenesen arra, hogy világnézetét megvallja. Ez az első kritérium.
