Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP)
2526 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engem vá ltozatlanul az zavar: mi indokolja, hogy a nevelésoktatás teljes rendszerét nem egységes egészként, hanem - kis önkénnyel - három részre törve tárgyalja az Országgyűlés? A Ház valószínűleg akkor járt volna el helyesen, hogyha ezt egységként kezelte volna. Így ugyanis fennáll az a veszély - amit különösen a jelenlegi párhuzamos tárgyalás kapcsán mondok, amikor a közoktatási törvényt és a szakképzési törvényt párhuzamosan tárgyaljuk , hogy a két törvény egymásra épülésében zavarok keletkezhetnek, különösen hogyha a Ház bizonyos módosításokat elfogad. Ha azonban a Kormány már hozzájárult ahhoz, hogy egy két miniszter által közösen előterjesztett oktatási törvény helyett külön törvényeket tárgyaljon a Ház, akkor a sorrendre kellett volna valóban úgy vigyázni, hogy határozzuk meg a közoktatási törvényt, és utána határozzunk a szakoktatásról. A közoktatási törvény ismerete nélkül ugyanis nem értelmezhető a szakképzési törvény. Igazolásul csak egykét hivatkozást emeljünk ki a szakképzés igényéből: A 2. § (2) beke zdésében: "A szakképző iskola létesítésére és fenntartására a közoktatási törvény rendelkezéseit kell alkalmazni." A 17. § (1) bekezdése: "A szakképző iskolában folyó szakmai elméleti, valamint gyakorlati képzést a közoktatási törvényben előírt képesítésű pedagógusok, illetve szakemberek látják el." Az 52. § (1) bekezdése: "Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben csak olyan személy vehet részt, aki a közoktatási törvényben előírt tankötelezettségének eleget tett." A néhány kiragadott példa vélhetően kellőe n érzékelteti, hogy sem magát az oktatást, sem a róla szóló törvényeket nem célszerű darabokra szabdalni, és egymástól függetlenül önkényes sorrendben tárgyalni. Ha ez a néhány példa nem bizonyult volna meggyőzőnek, akkor lapozzunk még egyszer bele a közok tatási törvénybe, és olvassuk el, melyek a közoktatás intézményei. A IV. fejezet 20. §ában egyebek között c) pont alatt: "Szakmunkásképző iskola, szakiskola (a továbbiakban együtt: szakiskola) ; a d) "gimnázium, szakközépiskola (a továbbiakban együtt: köz épiskola) . Most lássuk ugyanezt a szakképzési törvény szerint. 1. pont: a szakképzés intézményei: a) szakközépiskola, b) a szakmunkásképző iskola és szakiskola. Ez az első rész 2. §ában van. Mi indokolja a tárcák eltérő jogállását a szakképzés irányításá ban? A szakképzés irányítási rendszere miatt úgy tűnik, hogy a szakképzésért viselt felelősség szerint van első osztályú minisztérium: a Munkaügyi; van másodosztályú: a Földművelésügyi, a Népjóléti és a Művelődési és Közoktatási; és vannak harmadosztályúak : őket a törvény néven sem nevezi. Mi indokolhatja, hogy azokat a jogokat és követelményeket, melyekkel a törvény a földművelésügyet, a népjólétet és a művelődést, közoktatást felruházza, a névtelenek csak a munkaügyi miniszterrel kötött megállapodás alapj án gyakorolhatják. A jogok és a kötelességek eltérő megállapítása mindössze a kormányzati munkamegosztás jelenlegi állapotát tükrözi, és - minthogy a szakmai szempontok vagy a szakképzéshez fűzött tárcaérdekek nem indokolják - azt a törvénnyel nem megerősí teni, hanem megszüntetni kell. Nemkülönben értelmetlen dolog egyes minisztereket fejlesztő, szolgáltatóintézetek működtetésére feljogosítani, és ezzel a fel nem jogosítottaknak ugyanezt tulajdonképpen megtiltani. A miniszterek azonos jogállásúak, az ágaza tukat illetően ugyanaz a felelősségük. Akkor jog- és hatáskörüknek is meg kell egyeznie. Szükségese egy további felemás jogkörű szakképzésirányító főhatóságot kreálni? A Gazdasági Kamaráról van szó, amely a 7. § szerint egyrészt a szakképzésért felelős m iniszterrel kötött megállapodás alapján bizonyos feladatkört elláthat, másrészt - a miniszterek jogkörét meghaladóan - meghatározhatja azoknak a szakképesítéseknek a körét és követelményeit, amelyekre mesterképzés folytatható. (11.40)
