Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
26 említettem - 10%ot sem jelent. Ha ezt a képviselők megszavazzák, törvénysértés nem lesz, minden a legnagyobb rendben van. Vagy talán mégsem? Tisztelt Ház! Erről a nyugdíjemelé sről régi szólás jutott az eszembe: a négy evangélista a következő három: Máté és Márk. Tisztelt Képviselőtársaim! Sem az SZDSZfrakció, sem én magam egy ilyen eljárást nem tudunk támogatni, a szükséges módosító indítványokat előterjesztettük. Kérem képvis előtársaimat, elsősorban a kormánypártok képviselőit, gondolkodjanak el az elmondottakról és támogassák a nyugdíjak törvényes emelésére irányuló indítványainkat. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most egy negyedórás szünetet tartunk. Tárgyalásunkat 17 óra 25 perckor folytatjuk. (A szünet 17 óra 10 perctől 17 óra 27 percig tartott. - Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el. Jegyzők: Boros László és dr. Horváth József) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés ! Folytatjuk a nyugellátásokkal kapcsolatos előterjesztés általános vitáját. Most szólásra következik dr. Hasznos Miklós képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Hasznos Miklós (KDNP) HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Köszönö m a szót, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim és Tisztelt Jegyzőkönyv! Nagybetűkkel mondom azt, hogy "Tisztelt Jegyzőkönyv", mert ha körülnézek, akkor úgy hiszem, hogy a mondanivalómnak az egyetlen értelmes visszhangja a jegyzőkönyvben lesz vissz aolvasható egy hét múlva. De azért elmondom a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának többségi véleményét ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyre - hogy így mondjam - a fél ország figyel. A fél ország figyel azért, mert érdekelt benne a társadalo mnak azon rétege, akik már nem részesülhetnek a privatizáció és a piacgazdaság előnyeiben: a nyugdíjasok, akik jelentős mértékben a társadalmi szolidaritásra vannak utalva. A kérdés az, hogy a magyar Országgyűlés tudjae tartani az 1992. január 1jén hatál yba lépett saját határozatát, miszerint - és most szó szerint idézem: a nyugellátásokat évente a nettó átlagkereset növekedésének megfelelő mértékben kell emelni. A kérdés megközelítése, értelmezése veszélyesen csúszós terület. Elismerem, hogy fennáll a de magógia lehetősége, mert ki ne mondaná azt szívesen, hogy akár 25%kal is emelni kellene a nyugdíjakat. Állítom, hogy ma Magyarországon nincs olyan politikai hatalmi erő és tényező, amely nem adná meg szívesen akár ezt a nyugdíjemelést is annak a rétegnek, amely az elmúlt 34 évtizedben - igaz, hogy a teljes foglalkoztatottság látszatának a fenntartásával, de - az európai béreknek az egyharmadával dolgozott, és ez képezte a nyugdíj megállapításának az alapját. Viszont van a demagógiának, vagy talán fogalmaz hatnék úgy is finomabban: a fiskális diktatúrának is van egy érve, ami ugyanerre a területre érvényes, amelyik egyszerűen azt mondja ki: nincs több, nincs rá fedezet; és ezt meg sem próbálja. A latin bölcsek azt tartották: Ut desint vires, tamen est laudan da voluntas - bár hiányoznak az erők, de dicsérendő az akarat. Tulajdonképpen valahol ennek az akaratnak a hiányát érzem az egész megoldásban. Mert ha most tárgyilagosan értékelni akarjuk a mi helyzetünket, és mondjuk európai kitekintést akarunk kapni, akk or tegyünk egy összehasonlítást, és nem Romániával vagy nem a széteső Oroszországgal, hanem a példának tekintett jóléti állammal, Svédországgal, amely nem viselt háborúkat, amelyik nem próbálta ki a szocializmus áldásait, hanem a maga jólétében és gazdagsá gában példaként szolgált minden európai országnak a szociális kérdések megoldásában.
