Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
2474 Ez a Kormány elmondhatta volna magáról, hogy olyan politikát folytatott, mely elősegítette egy modern oktatás megteremtését Magyarországon. Ehelyett kapkodott, hitvitákat szított, és az oktatás rendszere ma ott tart, ahol tartott voln a e Kormány nélkül is. Tisztelt Ház! Vegyük számba, milyen törvényre lenne szüksége a Magyar Köztársaságnak. Abból a nyilvánvaló tényből indulhatunk ki, hogy a korábbiaktól alapvetően eltérő elvek alapján fog működni a gazdaság és társadalom. Az egyéni aut onómiát és szabadságot tisztelő társadalmat, a parlamenti demokráciára épülő politikai rendszert és a nemzetközi munkamegosztásba betagozódó modern piacgazdaságot csakis az oktatás hozzájárulásával valósíthatjuk meg. A magyar oktatásnak ezért minél hamarab b olyannak kell lennie, amely megtanít a személyiség és autonómia tiszteletére. Pontosságra, megbízhatóságra és kiszámíthatóságra nevel. Az egyéni konfliktusok erőszakmentes kezelésére. Megtanít arra, hogy a társadalmi konfliktusok esetén a joghoz folyamod junk. Megtanít arra, hogy mi a szerepe a nyilvánosságnak. Az oktatásnak olyannak kell lennie, mely felkészít az állandó változásokra, arra, hogy az egyén új helyzetekben is feltalálja magát. Az oktatásnak erősítenie kell a szolidaritást és fokozni az együt tműködés készségét. Nos, éppen ezek a távlatok hiányoznak a törvényből. De az is bizonyos, hogy a törvényt most már úgysem fogjuk távlatokkal föltölteni, ha eddig ezekről a kormányzatnak nem sikerült számot adnia. Inkább igyekszem én is olyan javaslatokat megfogalmazni, melyek az imént vázolt általános igények irányába mozdítanák a törvényt, egyúttal kiküszöbölnék az oktatási kormányzat egynémely káros gyakorlatát, melyet most törvénybe szeretne iktatni. Az a módosítás, amit mindenképpen meg kell tennünk, a tanszabadságra vonatkozik. A törvénytervezet ugyanis nem teremti meg ennek feltételeit. A törvény bevezetőjében deklarált elv visszavétele nem nyiltan történik, hanem megbúvik a paragrafusok között. A remény először még fölcsillan a 85. § (3) bekezdésében , mert ebben az olvasható, hogy jogi személyek, alapítvány, egyház, gazdálkodószervezet, egyesület, szövetkezet, kisebbségi érdekképviseleti szerv és természetes személyek is részt vehetnek nevelésioktatási intézmény illetve pedagógiai szakszolgálat és s zakmai szolgáltatóintézmény létesítésével és fenntartásával az önkormányzat feladatainak teljesítésében. A törvényjavaslat e bekezdésén kívül aztán mindenütt másutt egy központosított rendszer körvonalai bontakoznak ki. Engedjék meg, hogy idézzek két árulk odó mondatot. Az egyik: pedagógiai szakmai szolgáltatóintézmények a területi és az országos pedagógiai szakmai szolgáltatóintézmények. Csak nem a regionális oktatásügyi központokra gondol a törvényalkotó? A másik: a pedagógiai szakmai szolgáltatásokat az i gényeknek megfelelően kell szervezni. Kinek szól ez az előírás? Egy sokszereplős piacot nem ki, hanem mi szervez. A kereslet, meg a kínálat és a szolgáltatás minősége. Ha pedig valaki mégis szervezni akarja, akkor az csak valami központi akarat lehet. Egy modern társadalomban túl nagy választék nincs központi akaratból, csak a minisztériumról lehet szó. És valóban, miközben a 95. § leírja mindazt, ami ténylegesen egy miniszter feladata - a közoktatás hosszú és középtávú tervének kidolgozása, az országos viz sgarendszer fejlesztése, az iskolahálózat és iskolaszerkezet átalakulásának figyelése, fejlesztési program kidolgozása, az új pedagógiai problémák vizsgálata , azonközben a 93. és 94. § szerint a miniszter gondoskodik az országos pedagógiai szakmai szolgá ltatásokról, dönt a tankönyvjegyzékbe történő felvételről, gondoskodik a nevelésioktatási intézményekben folyó pedagógiai munka szakmai ellenőrzéséről. Tehát egészen az iskolák szintjéig avatkozik bele azok életébe. Nyilvánvaló, hogy a tanszabadság követe lményének érvényesülése érdekében ezeket a passzusokat egyszerűen el kell majd hagyni a törvényből, és ezáltal még olvasmányosabb is lesz. A tanszabadság összetevője a tartalmi szabályozás is. Amikor nemzeti alaptantervről beszélünk, a mi elképzelésünk más , mint a kormányzaté, a törvényjavaslaté. Szerintünk egy ilyen dokumentumnak kerettantervnek kellene lennie, és nem irányelvek gyűjteményének. Jobbnak tartanánk, ha értékfelfogása nyitott lenne, és nem egy irányban elkötelezett. Ha kétszintű szabályozást v alósítana meg: kerettanterv és helyi tanterv, nem pedig háromszintűt: irányelv,
