Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
248 1. Ha e korábban körzeti orvosként működő, s jelenleg m int önkormányzati alkalmazott háziorvos a betegkártyák birtokában egyéni vállalkozó orvosként kíván működni, és területi ellátást is kíván vállalni, úgy az önkormányzat megtagadhatjae ezt. 2. Lehete kényszeríteni a közalkalmazottként dolgozó orvost arra, hogy egy vállalkozás alkalmazottja legyen? 3. Felvehetőke más orvosok azoknak a gyermek- és háziorvosoknak a helyére, akiket a betegek a leadott kártyájukkal háziorvosukká választottak csak azért, mert nem hajlandók egy vállalkozás alkalmazottjai lenni? És végül kérdezném, hogy egyáltalán jogosulte a fenti törvény értelmében a Társadalombiztosítási Főigazgatóság jelenleg ilyen szerződések megkötésére? Tisztelettel várom államtitkár asszony válaszát. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vin ce) : Köszönöm. A válaszadásra felkérem dr. Pusztai Erzsébet népjóléti minisztériumi államtitkár asszonyt. Dr. Pusztai Erzsébet népjóléti minisztériumi államtitkár válasza PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ti sztelt Képviselő Úr! A kérdések megválaszolásakor nem nélkülözhető néhány alapvető fontosságú, meghatározó jelentőségű törvényhely rövid ismertetése. Így a helyi önkormányzatokról szóló '90. évi törvény kimondja, hogy a települési önkormányzat feladata a h elyi közszolgáltatások körében - egyebek mellett - az egészségügyi, a szociális ellátásról való gondoskodás. Ezeket a feladatokat illetően - folytatja a törvény - a települési önkormányzat maga határozza meg a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitő l függően, hogy feladatait milyen mértékben és módon látja el. Az idézett törvényhelyből következik, hogy a közszolgáltatások megszervezése, miként az egészségügyi ellátásé is, nem meghatározott szervezeti formához kötött, azaz a feladatellátás módját, mik éntjét illetően az önkormányzatokat teljes, de nem korlátlan választási szabadság illeti meg, azaz gondoskodhat a helyi szükségletekről, így az egészségügyi ellátásról saját alkalmazottakkal, társulva más önkormányzatokkal, megbízva más önkormányzatot, meg bízva vállalkozót. Ez a választási szabadság annyiban nem korlátlan, hogy a döntés meghozatalakor a lakosság igényei a meghatározóak az anyagi lehetőségek mellett. Tapasztalataim szerint a lakosok megkérdezése azonban sajnos az esetek többségében nem törté nik meg, holott ezt a törvény - bár tulajdonképpen felesleges lenne - tételesen le is írja. Miután a törvény értelmében az önkormányzatok maguk döntik el, hogy feladataikat milyen módon látják el, ezért természetesen jogukban áll úgy dönteni, megismerve és képviselve a lakosság érdekeit, hogy továbbra is közalkalmazotti jogviszonyban álló orvosokkal gondoskodik a település egészségügyi ellátásáról. A közalkalmazottként dolgozó orvost, mint ahogyan egyetlen magyar állampolgárt sem, nem lehet arra kényszeríte ni, hogy egy vállalkozás tagja vagy alkalmazottja legyen. Teljesen egyértelmű, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban álló orvost akarata ellenére nem lehet áthelyezni egy vállalkozás alkalmazottjának. Az ilyen típusú megoldások hatályos jogunk alapján csak konszenzuson, azaz teljes körű kétoldalú megegyezésen alapulhatnak, a jogsérelmek orvoslására pedig minden állampolgárnak rendelkezésére állnak a jogorvoslati fórumok, végső soron a bírói jogszolgáltatás. Önmagában az a tény, hogy a közalkalmazott orvos ne m hajlandó vállalkozás alkalmazottja lenni, még nem alapoz meg törvény szerinti felmondási okot, azaz miután az érintett személy nem kíván vállalkozásban tevékenykedni, érvényes munkaszerződése alapján az önkormányzat köteles őt tovább foglalkoztatni. Ebbe n a szituációban fel sem merülhet más, helyettes orvosok felvétele, miután nincs kit helyettesíteni.
