Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÓZES MIHÁLY, DR. (független)
2464 Hölgyeim és uraim! Az oktatásügy szakmai irányítását nem lehet outsiderek kezébe adni, nem bádogosok és kőművesek kell, hogy döntsenek arról a helyi közigazgatási bizottságokban, hogy mi történjék, mit tanítsanak, és hogyan szervezzék a tanévet a helyi iskolában. A regionális oktatási központoknak mint szakmai szervezeteknek, mint a tanügyet szervező szervezeteknek, mint szolgáltatószervezeteknek igenis létezniük kell. Még valamit hozzátennék: rendkívül magyartalan a "regionális oktatási központ" elnevezés. Sohasem értettem, hogy miért nem lehet a magyar hagyományoknak megfelelően "tankerületek"et kialakítani, s miért nem nevezhetjük ezeket "tankerületi igazgatóságok"nak vagy, urambocsá!, "tankerületi főigazgatóság ok"nak, ahogyan a magyar iskolaügy hagyományaiban ez megtalálható. (16.10) Nehezen értem azt a törekvést is, amit a tisztelt ellenzék oly gyakran megfogalmazott, hogy az önkormányzatok kezébe kell adni az iskolák finanszírozásának gondját. Beláthatatlan p roblémákat látok. A falvaknak kell átutalni az elkerülő gyerekek után a tandíjakat, kinek, hová, mekkora adminisztrációt igényel ez! Egészen biztos, hogy az iskolák finanszírozása állami feladat kell hogy legyen, szükséges, hogy maguk az iskolák kapják meg a fenntartáshoz szükséges pénzt. Az önkormányzatok ugyanis ellentmondásosan viselkednek az iskolaüggyel, vannak tisztességes önkormányzatok, amelyek megfelelően, sőt talán erejükön felül segítik az oktatásügyet. Vannak olyan önkormányzatok, ahol a tanárok úgynevezett beállási százaléka a közalkalmazotti törvényhez képest 7080% körül van. Ugyanakkor vannak olyanok, ahol bizony a fele a mai tanári fizetés a jövőre elvárhatónak. Nem szabad az iskolákat ilyen kontraszelekciónak kitenni, ennél a fejkvótarendsz er is jobb. Módosító javaslatoknak kell érkezniük arra vonatkozóan, hogy hogyan történjen a finanszírozás, hogyan biztosítható az, hogy az iskolák valóban megkapják az őket megillető pénzeket, hogyan biztosítható a kollégiumok fenntartása, vajon a városokn ak kelle fenntartani ezeket az intézményeket? Rendkívül bonyolult pénzátutalások rendszere szükséges ahhoz, hogy ezek az intézmények működjenek. Jelenleg egy átmeneti időszakban vagyunk, amikor a feltételek a tiszta önkormányzati modell, egy tiszta helyha tósági modell kialakítására egyszerűen nem érettek. Még egy lényeges kérdés fogalmazódik meg az oktatási törvénytervezetekkel kapcsolatban. Ez pedig az ideológiasemlegesség kérdése. Egy általános vita keretében csak azt lehet elmondani, hogy ideológiasemle ges oktatás gyakorlatilag nem létezik. Ahogyan felépítek egy tananyagot, ahogyan súlypontozom annak belső szerkezetét, az már ideológia. Ha én a reneszánsszal, a barokkal és a felvilágosodással foglalkozom és azt követően mondjuk a XIX. században a romanti kával és az izmusokkal, abban az esetben már ideológiailag állást foglaltam egy európai, nyugati keresztény kultúrkör mellett, mert ezek ennek értékei. A tananyag súlypontozása szintén ideológikus jellegű. Hogy én Arany Jánossal, Gyulai Pállal, Jókai Mórra l vagy éppen Ady Endrével milyen mértékben foglalkozom a tanórákon, milyen súlyt adok, ezzel ideológiailag állást foglalok. Nem mindegy, hogy Vörösmarty Mihály a XIX. század legnagyobb költője vagy Petőfi Sándor, nem mindegy, hogy Tompa Mihály vagy Vajda J ános kiállását tartom természetesnek, vagy Eötvös Józsefre, esetleg Kemény Zsigmondra esküszöm. És nem mindegy, hogy Arany János értékrendjéből vonoke le mélyreható következtetéseket vagy éppen Ady értékrendjével, vagy urambocsá! József Attila értékrendjé vel azonosulok. Értem, hogy mi van a dolgok hátterében. Talán az, hogy az egyik normatív ideológiát, amelyet a vulgár marxizmus jelentett, ne váltsa fel egy másik normatív ideológia, amely a kötelező vallásoktatást jelentené. Itt azonban én a nyitott kapuk at hangsúlyozom. Nincs, nem látok Magyarországon ténylegesen olyan erőket, amelyek ideológiai monopóliumra törnének, és amelyektől félteni kellene a magyar oktatásügyet. Én azt gondolom, hogy a sokféleség, a különböző ideológiák egymás mellett élése az a m egoldás, amelyet a magyar tanügynek követnie
