Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a független kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2446 elvileg kimondja ugyan, hogy a magyar oktatási rendszer az első szakma megsz erzéséig ingyenesen biztosítja, de megfelelő garanciák nélkül ez a szándék megmarad a deklaráció szintjén. Csak a szakképző iskolák szerződéskötési kötelezettsége biztosíthat megfelelő védelmet a sokszor monopolhelyzetbe kerülő gazdálkodóegységek önkényess égével szemben, és csak ez garantálhatja, hogy a nehéz anyagi helyzetű családokból érkező gyerekeket ne zárhassák ki a szakmatanulásból. A szakmunkásképzés eddig - összes ellentmondásával együtt - az alsó társadalmi rétegek mobilitásá nak egyik fontos csatornája volt. Nem engedhetjük meg, hogy a szükséges és elodázhatatlan átalakítás során ezt a funkcióját elveszítse. Végezetül: a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartjuk, és az általános vita során megfelelő módosító indít ványokkal megpróbáljuk azt számunkra is elfogadhatóvá tenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Hajdu Istvánné, a független kisgazdaképviselőcsoport vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Hajdu Istvánné a független kisgazdaképviselőcsoport nevében HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a független kisgazdaképviselőcsoport vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A magyar szakképzés hosszú történelme során számos változáson ment keresztül, belső ellentéteket és külső kénysz erítő hatásokat is elviselve fejlődött. Voltak időszakok, amelyekre méltán büszkék lehetünk: a századfordulón a magyar iparoktatás Európa élvonalába tartozott, az 1890es párizsi világkiállításon például a nemzetek nagydíjával tüntették ki; vagy említhetné nk Európa első gazda- és gazdaszszonyképző intézetét, amely 1779ben Szarvason született meg. Napjainkban nagy feladat hárul ránk, hiszen a szakképzés területén is új fejezetet kezdtünk. A most tárgyalás alatt álló törvénytervezet alapelképzelései megítélé sünk szerint megállnák helyüket a világ bármely demokratikus országában is. De ne felejtsük el, hogy minden törvény csak annyit ér, amennyi megvalósítható belőle. Ahhoz, hogy szakképzésünkben ismét előrelépjünk, nagy munkára és társadalmi méretű együttműkö désre van szükség. Jövőnk érdekében félre kell tenni részérdekeinket, és hovatartozástól függetlenül a fiatalok képzésének racionális és leginkább eredményes útját kell megkeresni. Egyáltalán nemcsak szólam, hogy Európához való felzárkózásunk, gazdasági nö vekedésünk - és benne egyéni boldogulásunk - egyik legfontosabb tényezője az iskolai végzettség és benne a szakképzettség. A törvényjavaslat e felismerés szellemében született. Igyekszik a társadalmigazdasági folyamatoknak és ezen belül a változó munkaerő piac szükségleteinek megfelelő, az érintettek számára egységes garanciát nyújtó, ugyanakkor rugalmas és differenciált szakképzési rendszert kialakítani. A törvénytervezet kerettörvény jellegű. Ez biztosítja nyitottságát, rugalmasságát, aminek értelmében le hetővé válik az iskolák közötti átmenet, valamint a sokszínű képzési rendszer kialakítása - ugyanakkor több esetben a részletek kidolgozásakor, a megvalósítás során bizonyos kérdésekben definiálatlan. Ez utóbbit a következőkkel szeretném érzékeltetni: A ja vaslat lehetőséget nyújt speciális képzési szükséglet kielégítésére, egyrészt az iskolarendszeren kívüli szakképzés, másrészt az országos képzési jegyzékben nem szereplő szakképesítés révén. E formák szabályozásának azonban indokolt lenne részletezőbb kapc solódási pontokat teremtenie a szakképzési rendszer egészéhez. Ezt egyrészt gazdaságossági okok, másrészt az egyes eltérő rendszerek közötti átjárhatóság kellő tisztázottsága indokolja.
