Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
2435 folyamatban lévő változások, a piacga zdaságra való áttérésre jellemző szerkezetváltás és technológiaváltás megköveteli a biztosabb és szélesebb szakmai alapismereteket, konvertálhatóbb alaptudást, a hosszabb képzési időt. A képzési idő meghosszabbítása ugyanakkor a munkanélküliség csökkentésé nek is szélesen alkalmazott eszköze a világon, amely biztosítja, hogy a fiatalok valóban munkavégzésre alkalmas életkorban és kellő szakmai háttérrel kerüljenek a munkaerőpiacra. A jelenleg hatályos oktatási törvényben szabályozott merev képzési idő ugyana kkor nem teszi lehetővé a képzési idő igazodását a szakmai szükségletekhez. Az iskolán kívüli képzésben a ma érvényes jogszabályi korlátok akadályozzák a munkaadói igényekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodást, akadályozzák a felnőttek eltérő szakmai há tterének kellő figyelembevételét a képzési programok kialakításában. A munkaerőpiaci igények változása következtében egyes szakmák megszűnnek, új szakmák jelennek meg, mások tartalma változik. Mindez a szakmák bevezetési rendjének új jogi szabályozását, e gységes elveken nyugvó rugalmasabb, változó új országos képzési jegyzék megalkotását és bevezetését is igényli. A gazdaság szerepvállalásának ösztönzése során indokolt a szakképzés hagyományaira is támaszkodnunk. A magángazdaság szakképzési részvétele ugya nis minden piacgazdaság esetében jelentős. Jól érzékelteti ezt a tendenciát az, hogy a kisiparban még 1947ben is, kedvezőtlen gazdasági viszonyok között 48792 tanulót foglalkoztattak, ezzel szemben 1953ban már csak 85 tanulót. A kis- és középvállalkozáso k kisipari szakképzésben való részvétele a gazdaság most folyó átalakulásában és fejlődésében betölthető szerepének növekedésével különösen a szakmunkásképzésben ismét jelentőssé válik. Biztató, hogy 1991 és 1993 között duplájára, 34231 főre nőtt a kisipar ban tanulók száma. Ahhoz azonban, hogy a kedvező folyamat fölgyorsuljon - összhangban a kis- és középvállalkozások szakképzési rendszerrel szemben egyre markánsabban megfogalmazódó igényeivel - az szükséges, hogy a gazdálkodószervezetek képzésben való érde keltsége növekedjék. A Magyar Köztársaságban végbement és folyamatban lévő változások már a nyolcvanas évtized végén felszínre hozták, és különösen a szociális piacgazdaság kialakulása során élezték ki a szakképzés jelenlegi szabályozási rendszerének ellen tmondásait. Ezek közül röviden összefoglalva a következőket emelem ki. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a közoktatás szabályai szerint működő iskolarendszerű szakképzésben a szakképző iskola, különösen a szakmunkásképző iskola és a szakiskola a jelenlegi kettős funkciójának nem képes eleget tenni. A tankötelezettség teljesítése miatt megkívánt általános ismereteket és a gazdaság differenciált igényeit kielégítő szakmai felkészültséget a kívánt módon egyidejűleg nem képes nyújtani. Továbbá , a jelenlegi szakképzési rendszerben a szakmai továbbtanulás túlzottan korai pályaválasztási kényszert jelent. Ez nagymértékben növeli a gyakori pályakorrekció szükségességét, amihez a jelenlegi iskolarendszer ugyanakkor nem nyújt megfelelően rugalmas meg oldásokat. A szakképzés szabályozásában a gazdaság igényeihez és szükségleteihez való rugalmas alkalmazkodás helyett a közoktatás követelményei voltak a meghatározóak. A gyakorlati képzés feltételeiről való gondoskodás terhét ugyanakkor túlnyomó többségébe n a gazdálkodószervezetek viselik. A képzés alakulásába, tartalmába és a tanulók ügyeibe viszont sem maguknak, sem érdekképviseleti szerveiknek érdemi beleszólásuk nincs. Továbbá jelenünkben szükséges figyelembe venni azt is, hogy a foglalkoztatás átalakul ása és a munkanélküliség megjelenése új feladatok elé állította a szakképzést. A szakképzés egyre nagyobb hányada már ma is iskolarendszeren kívül folyik, és e képzések súlya, szerepe tovább növekszik, és erre nincs jelenleg törvényi szabályozás. A fentiek ből az elmondottak alapján indokolt, hogy a szakképzés jogi kereteit a közoktatási feladatoktól elhatárolt önálló külön szakképzési törvény teremtse meg. Annál is inkább, mert az önálló magyar szakképzésnek komoly története van, amely tulajdonképpen egyidő s az oktatás hazai intézményesülésével, s 1996ban fogjuk ünnepelni az iskolarendszerű oktatás ezeréves évfordulóját
