Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
2391 Feltehetően csak az egyes jogszabályok közti összhang megteremtésének hiányáról van szó, ami felületesség, kellő oda nem figyelés okán esetenként többször is előfordult már. Akár így van, akár más oka van ezen előállt helyzetnek, annak megszüntetését mindenképp szükségesnek és méltányosnak tartanám. (14.30) Ne keltsük azt a látszatot, mi ntha nálunk első és másodosztályú állampolgárok lennének, mintha lennének egyenlőbbek másoknál. Kérdezem ezért a miniszter urat: lehetségesnek látjae a 71/1991. számú kormányrendelet megfelelő pontjában feltüntetett összeg, azaz ezen 110 forint/nap nagysá grendű összeg értelemszerű megemelését? Kérdezem továbbá, amennyiben ezt lehetségesnek látná a miniszter úr, úgy mikor számíthatunk az intézkedésére? Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Kiss Gyula munkaügyi mi niszter urat, szíveskedjék a kérdésre megadni a választ. Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter válasza KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Rögtön elöljáróban szeretném megerősíteni képviselő úr azon állítását, hogy szó s incs első, másodrangú munkavállalókról. Egész egyszerűen, mint mindannyiunk előtt ismeretes, az új Munka Törvénykönyve óta különböző jogszabályok szabályozzák a munkavállalók meghatározott körét, így a Munka Törvénykönyve a köztisztviselők, illetőleg a köz alkalmazottak jogállásáról szóló törvény kapcsán. Képviselő úr helyesen utalt arra, hogy a köztisztviselők belföldi napidíjára az 1992. évi XXIII. törvény, illetve ennek végrehajtását szolgáló kormányrendelet alapján 220 forint állapítható meg. Nem ilyen p ontos azonban a képviselő úr utalása az egyéb, tehát a köztisztviselői körön kívüli munkavállalókra vonatkozó jogszabályok mikénti értelmezését illetően. Valóban a 71/1991es kormányrendelettel módosított 23/1989es, még korábbi minisztertanácsi rendelet b eszél erről a kérdésről, azonban kétféle napidíjról beszél. Az egyik az, amit a képviselő úr említett: a napi átalánydíj, ami valóban 110 forintban van maximálva. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy nem munkajogi értelemben jelent ez az összeg maximumot, hanem adóalap tekintetében. Az egyik lehetőség tehát az úgynevezett napi átalányban történő megállapítása a napidíjnak, a másik lehetőség pedig ugyanezen rendelet alapján, amikor nem átalánydíjat állapít meg, hanem a tényleges költségeit, amit számlával ig azolni tud, ténylegesen elszámolhatja, tulajdonképpen mindenféle összegbéli felső korlát nélkül. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy ha nem tételes számla szerinti elszámolásról van szó, hanem átalánydíjszámításról, akkor is a Munka Törvénykönyve 13. § (3 ) bekezdése alapján lehetőség van arra, hogy a 110 forintnál magasabb összegű átalány kerüljön megállapításra. Önnek kétségtelenül ott van igaza, hogy az adóköteles jövedelembe viszont csak a 110 forint nem számít be, az a fölötti összeg adóköteles, míg a köztisztviselői karnál ez az adóköteles összeg 220 forint. Tehát egyfajta eltérés kétségtelenül van, bár ez - még egyszer szeretném hangsúlyozni - nem az ön által említett összegszerűség, hanem ennek az adóalapba mikénti beszámíthatósá ga vonatkozásában. Ezzel együtt is szeretném önnek elmondani, hogy a napokban folyik a minisztériumban e kormányrendelet felülvizsgálata többféle, egyéb szempontból is, hogy harmonizáljon egyéb hatályos
