Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2373 Amikor erről a kérdésről, javaslatról dönteni fog a kormánykoalíció, még egyszer szeretném hangsúlyozni, szembe kell nézni azzal a kérdéssel, hogy megvannake a feltételei annak, hogy '93 szeptemberétől a jelenlegi pénzügyi, politikai körülmények között nekilássunk a közoktatás ren dszerének gyökeres átalakításához. Erre a kérdésre kell választ adniuk a kormánykoalíciós pártoknak, amikor arról a javaslatról döntenek, hogy '94 előtt ne léphessen hatályba ez a törvény. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Fodor Gábornak, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Fodor Gábor a FIDESZképviselőcsoport nevében FODOR GÁBOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka : Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tegnap az első szabadon választott magyar Kormány közoktatási törvénytervezetét kezdtük el tárgyalni. Régóta vártak erre a vitára a pedagógusok, szülők, diákok, érdeklődő laikusok, é s természetesen közülünk, parlamenti képviselők közül is sokan. Az érintettek különösen reménykedtek abban, hogy a kormányprogramban kitűzött stratégiai ágazatjelleg majdan megnyilvánul tettekben is, nemcsak vonzónak tetsző kijelentésekben. Nos, kedves kép viselőtársaim, három év vitái, zsákutcába torkolló kísérletei után a Ház elé kerülő javaslat kapcsán joggal érezhetünk csalódást. (12.40) Láttunk persze a mostaninál rosszabb tervezetet is a szinte megszámlálhatatlan változatokból, de az alapkérdésekre hiá ba keressük a jelen elképzelésben is a választ. De ne vágjunk a dolgok elébe, tegyünk fel először is néhány régen megoldottnak hitt kérdést! Mi lehet a szerepe az oktatásnak egy puhadiktatúrát éppen maga mögött hagyó, a demokráciában aligalig gyökeret ere sztett társadalomban? Miért bízzák meg a polgárok a demokratikus társadalmakban az államot azzal, hogy biztosítsa az alapszintű tudáshoz és az első szakmaszerzéshez való hozzájutást? Mit kell megoldaniuk az első törvényeknek? Miniszter úr tegnapi expozéjáb an - az oktatás rendszerének fontosságát aláhúzva - utalt hazánk kiemelkedő szellemi teljesítményt nyújtó nagyjaira, Eötvös Józseftől Márai Sándoron át SzentGyörgyi Albertig, akik a művelt és komoly tudással rendelkező polgárok számának jelentős növekedés ében keresték hazánk boldogulásának zálogát. A sort persze ki lehetne egészíteni Arany Jánostól, Németh Lászlón keresztül akár Fülep Lajosig, vagy példálózhatnánk az egyetemes kultúra olyan neveivel, mint Charles Dickens, Thomas Mann, JeanPaul Sartre és s okan mások, hiszen ők mind azt bizonyítják, hogy a közoktatás általánossá tétele, majd színvonalának emelése a XIX. és a XX. század egyik legfontosabb, jelentős intellektusokat inspiráló feladata. A XX. század végén Magyarországon, amikor az Európához tört énő fokozatos, formális kapcsolódásunkról beszélünk, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a közhelyeken túl az egyik kemény realitás pontosan az oktatás területe, ahol Európa fogalma húsvér valósággá válik. Vajon oktatási intézményeikben szerzett tudásukat tudjáke kamatoztatni mindenütt diákjaink? Képesek leszneke állni a nemzetközi versenyt? Nyelvtudásuk alkalmassá teszie őket, hogy megfeleljenek az európai szintű elvárásoknak? Az éppen most zajló érettségi vizsgák különösen aktuálissá teszik ezeket a k érdéseket. A nagy nevek által megfogalmazott elvárásoknak is kettős célt kell szolgálniuk. A közoktatásnak fontos, meghatározó alapértéke az egyének boldogulásának előmozdítása. Az oktatási rendszernek alkalmasnak kell lennie a bennünk rejtőző képességek k ibontakoztatására, és fel kell készítenie arra, hogy sorsunk jobbítására tudjuk ezeket kamatoztatni. Mindenkinek magának kell eldöntenie, milyen iskolát akar gyermekének és felnőttként mit akar tanulni, milyen világnézetű, milyen szellemiségű oktatást vála szt. Úgy vélem, hogy maguknál az érintetteknél, tehát a diákoknál és természetesen a
