Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2368 A törvénytervezetet rendkívül hosszú előkészítő munka előzte meg, olyan munka, amelyben a változatok száma egy idő után már nyomon követhetetlen volt. Ezek a változatok vitathatatlan pozitívumokat is hoztak magukkal az átalakulás során. Helyére került az óvoda az eredeti koncepciókhoz képest, a Kormány elállt a hat plusz hatos iskolaszerkezet erőltetésétől, sikerült leépíteni a területi, illetve regionális oktatási központok közvetlen hatósági funkcióit. Az egyes változatokban eszközölt újabb és újabb módosítások azonban egyben rávilágítottak az előkész ítés legsúlyosabb hibájára és fogyatékosságára. Ez a hiba a közoktatás fejlesztési koncepciójának teljes hiánya volt, mely akár parlamenti irányelvek formájában, hatpárti konszenzusra épülve létrejöhetett volna, és megalapozhatta volna a törvényalkotó munk át. Európa jelentős országaiban a közoktatás megújításakor először koncepcionális kérdéseket tisztáznak és a Parlament jóváhagyását kérik az átalakítás irányainak és alapelveinek meghatározásához. E koncepció hiánya következtében súlyos koncepcionális elle ntmondások vannak a tervezetben, amelyek szétfeszítik annak kereteit és alkalmazhatatlanná teszik a törvényjavaslatot. Ezek az ellentmondások a közoktatási rendszer megújításának mind az öt alappillérében kimutathatók. Ez az öt alappillér a mi megítélésünk szerint: 1. a tanszabadság kiterjesztése; 2. az iskolaszerkezet átalakulása; 3. az irányítási modell módosítása; 4. a finanszírozás új alapokra helyezése; és végül 5. az esélyegyenlőtlenségek kezelése. Ha egy mondatban kellene a törvényjavaslat jelenlegi formáját minősíteni, akkor úgy fogalmaznék: ez a tervezet a tanszabadság kiterjesztésében kétarcú, az iskolaszerkezet átalakításában határozatlan és koncepciótlan, az irányítási modell módosításában centralizáló, a finanszírozás új alapjaiban egyszerre paz arló és forráscsökkentő, és végül ötödször, az esélyegyenlőtlenségek kezelésében teljesen érzéketlen. Vegyük sorra az ezekben az alappillérekben rejlő ellentmondásokat. Először a tanszabadságról néhány gondolatot. A közoktatás fejlődésének és megújulásának kulcsa a tanszabadság, melynek érvényesítése egyaránt magában foglalja az intézményalapítás, az intézményválasztás szabadságát, a pedagógiai pluralizmust, az ideológiai kényszerektől és korlátoktól mentes tanítás szabadságát, az állam és az egyház teljes szétválasztását, valamint az állami oktatás világnézeti semlegességének biztosítását. A törvénytervezetben e területen vitathatatlan pozitívumok figyelhetők meg. Ilyen pozitívum az intézményalapítás és az intézményválasztás szabadságának kiterjesztése, az ehhez szükséges jogi keretek, jogi feltételek megteremtése. Komoly ellentmondások tapasztalhatók azonban az elemeknek egy másik körében, mindenekelőtt a pedagógiai pluralizmus terén, amit elvileg deklarál ugyan a javaslat, de nem teremti meg hozzá a feltét eleket. Ahelyett ugyanis, hogy a szakmai és politikai kompetenciák szétválasztásával független szakmai szolgáltatóintézmények révén biztosítaná a tankönyv, a tanterv és a tantárgyi programalternatívákat, a minisztérium a kezébe veszi a tankönyvek engedélye zését, és úgynevezett ajánlott kerettantervekkel orientálja az iskolákat. Ezek az egykori tantervutasításos rendszer elemeinek továbbélésére utalnak, és teljesen összeegyeztethetetlenek a modern oktatáspolitikai törekvésekkel. Az elemek, a tanszabadságra utaló elemek egy harmadik körében pedig egyértelműen negatív tendenciák tapasztalhatók. Negatívumok tapasztalhatók az állam és az egyház szétválasztása és az állami oktatás világnézeti semlegességének biztosítása terén. A javaslat nem ismeri el a világnéze ti semlegesség elvét, a kategóriák szintjén sem építi be a törvénytervezetbe, az Alkotmánybíróság határozatával ellentétben. Korábban világnézeti megbékélésről beszélt, ebben a legújabb változatban a többelvűség jelenik meg e kategóriaként. Másodszor probl émát látunk abban, hogy lehetővé teszi a tervezet a világnézeti alapon szervezett foglalkozások beépülését a tanrendbe. És végül problémás elemnek tartjuk harmadszor azt, hogy az önkormányzatok számára lehetővé teszi a javaslat, hogy az iskola fenntartásán ak, illetve működtetésének jogát részben vagy egészben átadják az egyháznak. Ezek az elemek a mi megítélésünk szerint a szétválasztás helyett az összefonódás lehetőségét adják, és súlyos
