Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - UGRIN EMESE, DR. a független kisgazdák képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2364 felkészülést tesz lehetővé mind a szakmai, mind pedig a felsőfokú továbbtanulásra. S nem kell véka alá rejtenünk, hogy a fiatalkori munkanélküliség kérdését is megpróbálja ezen kere sztül valamilyen formában szabályozni a törvénytervezet. A tankötelezettség idejének megnyújtása azonban alapvetően érinti az egész iskolastruktúrát. Ezért radikális bevezetése megalapozott szakmai, infrastrukturális és financiális háttér biztosítása nélkü l lehetetlen, oly mértékű zűrzavart okozna, amelyet nem tudunk megoldani. Éppen ezért itt szeretném megjegyezni, hogy nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy ennek a reformnak a bevezetését, a fokozatait, módszerét, azoknak az iskoláknak, azoknak a köröknek a kijelölését, ahol az új reformok bevezetése megindulhat, valamilyen formában a tárca vázolná, a képviselők elé tárná és a társadalmat is megnyugtatná ezzel. A törvénytervezet alkotói nyilván abból a koncepcióból indultak ki, hogy az iskolastruktúra deregu lálásával olyan szerves iskolai fejlődés alakulhat majd ki a jövőben, amelynek során idővel kiderülhetne, hogy a létrejött iskolák közül melyik életképes és melyik nem. A kisebb községekben esetleg 6 vagy 4 osztályos iskolák alakulnának ki, a városokban 8 vagy 10 osztályosok, vagy a 12 éves korban kezdődő 6 osztályos középiskolák, de lehetőség nyílik a 4 osztályos felső középiskolák működtetésére is. Mindez nem zárja ki az alapvető iskolatípusok állami meghatározását, ezeknek azonban a vertikális struktúrák ban eltérő módon beilleszkedő, különböző időtartamú variánsai alakulhatnak ki. Ennek az elképzelésnek egyik alapvető hátránya, hogy még inkább növeli a távolságot a vidék és a város között, hiszen a kisebb települések csak az általános iskola fenntartására képesek és arra is csak nehezen, de olyan iskolák, amelyek 16 vagy 18 éves korig biztosítanák az oktatást, már erősen hiányozni fognak vidéken. Ez igen súlyos probléma, ha figyelembe vesszük, hogy az általános iskolák zöme falun van. Ez a helyzet elősegít i a társadalmi egyenlőtlenségek vagy esélyegyenlőtlenségek állandósulását, és több szociológus rámutat arra, hogy állandósulhat egyfelől az alulképzettség bizonyos rétegekben - főként vidéken, a kistelepüléseken - és csak egy aránylag vékony réteg számára válik elérhetővé az elitképzés. Ez utóbbit nagyon sok társadalmi szervezet vagy politikai szervezet erősen támadja. Mi úgy gondoljuk, hogy az oktatásban a verseny megjelenése együtt jár a magas színvonalú, feltehetően magániskolák jelenlétével is, ezek nem hátráltatják, hanem erősítik a versenyt és arra ösztönzik az oktatást, hogy ezeknek a magasabb színvonalú iskoláknak a szintjét maguk is elérjék. Nem látjuk a jelen helyzetben annak garanciáját, hogy a 46 osztályos általános iskolából kiáramló gyerekek f ogadásásra felkészülteke ma a közép- és szakközépiskolák, és itt különösen a szakközépiskolákra kell gondolnunk, amikor 12 éves korban, tehát hatodik osztályban veszik át a gyerekeket. Ez is arra ösztönöz bennünket, hogy a reform bevezetését csak nagy óva tossággal szabad kezelni. Ennek a programnak a bevezetését az is lassítani fogja, hogy a legtöbb középfokú intézményben jelenleg inkább helyhiány uralkodik, hiszen a demográfiai hullám csúcsán vagyunk és körülbelül egykét évig ez a tetőzés még tartani fog . Utána az oktatásban sokkal kisebb létszámú gyerekcsoportok lesznek, talán ez lesz az az időpont, amikor lehetőség nyílik egy átfogóbb reform széles körű megjelenítésére. A másik gond, hogy feltételezhetően a legtöbb kistelepülés inkább csökkenteni, mint növelni fogja a megnövekedett fenntartói terhek okán általános iskoláinak évfolyamszámát. Ez a tény viszont veszélyezteti a törvénytervezet azon törekvését, hogy az általános tankötelezettség idejének megnyújtásával kitolja a pályaválasztással kapcsolatos döntések időpontját. Bizonyos esetekben éppen a hátrányos körülmények között élő fiataloknál lesz gyakori a döntéshozatal előbbre hozása. Itt szeretném még megjegyezni, meggyőződésünk, hogy a 6+6os osztá lyoknak vannak nagyon komoly előnyei is. Ezek az előnyök elsősorban a komoly tehetséggel bíró gyerekek szempontjából lesznek fontosak, a jó képességű, tehetséges gyerekek előbbre
