Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - A HUNGALU Rt. járadékfizetési kötelezettségének részbeni elengedéséről, valamint a Nitrokémiai Ipartelepek állami alapjuttatás és állami kölcsönvisszafizetési kötelezettségeinek elengedéséről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
2335 Parlamentnek legalábbis mindent meg kell próbálnia, nem hagyhatja magára a gazdasági folyamatokat a "csak hulljon a férgese" alapvetően rossz és ésszerűtlen álláspontjára helyezkedve. A romlás, a bomlás, a leépülés ugyanis öngerjesztő folyamat, amely egy ponton túl ellenőrizhetetlenné, befol yásolhatatlanná válik, s könnyen tesz tönkre olyan iparágakat is, húzza ki szinte egyik percről a másikra a talajt olyan vállalatok és vállalkozók alól is, amelyek pedig piaccal, perspektívával rendelkeznek, és alkalmazottak sokaságát foglalkoztatják. Márp edig az egyre több munkanélküli egyre kevesebb vásárlóerőt, és egyúttal egyre több szociális terhet jelent; az egyre kevesebb vásárlóerő egyre mérsékeltebb keresletet, az pedig egyre több termelőkapacitás feleslegessé válását jelenti. A folyamat tehát tény leg öngerjesztő lehet. Állítjuk, hogy a jelenlegi Kormány, illetve annak elődei mind ez ideig sok mulasztást és hiányosságot tudhatnak e téren magukénak. Ezért is lényeges, hogyha késve is, ha a szokásos módon a végsőkig titkolózva is, de határozatot hozot t a Kormány 1992 júliusában az ipari válsághelyzetek kezeléséről. Nem tudni, hogy mit szégyellt, mit titkolt, mit tartott országgyűlési képviselőkre vagy éppen az érintettekre nem tartozónak Kormányunk ezen válságkezelési programból, de tény, hogy a tizenk ét társaságra, vállalatra vonatkozó kormányhatározatról és az ipari és kereskedelmi tárca által a Kormány részére elkészített vállalatonkénti, társaságonkénti előterjesztésekről nem sokat kötött mind ez ideig a képviselők orrára. Különös fintora ennek a ti tkolózó alapállásnak, hogy bár az Országgyűlés 1992. december 29én már határozatot hozott a tizenkettőből kettőre vonatkozóan, a Dunaferr Részvénytársaság és a GANZ Gépgyár Holding Kft. ügyében - egy igen szerény terjedelmű háttéranyag alapján, a részlete s, tényleges tájékoztatás nyújtására alkalmas anyagot csak most, utólag, a HUNGALU Rt. és a Nitrokémia ügyéhez és a Kormány előterjesztéséhez csatolva, féléves késéssel kapták meg az országgyűlési képviselők. Eső után köpönyeg… Miért van ez így? Ki érti? A szokásos rutinról, a titkolózás megkövesedett gyakorlatáról vane csak szó? Vagy valami másról? Hát…, nem tudom… A HUNGALU Rt. működőképességének fenntartásához szükséges intézkedések megtételét, vagyis az állami alapjuttatás utáni 1 milliárd 78 millió fo rint értékű járadékfizetési kötelezettség törlését az SZDSZ mindenesetre nem kívánja megakadályozni, hisz tudja, hogy az alumíniumtermelési vertikum az, amelyik a magyar nemzetgazdaság egyik legszámottevőbb ásványi nyersanyagforrására, a bauxitra települt, és összeomlása nemcsak a HUNGALU 13,5 ezer, de a BORSODCHEM Részvénytársaság ötezer alkalmazottjának munkahelyét és egy sor kapcsolódó szolgáltatótevékenységét is veszélyeztetné. Az SZDSZ tudja, hogy a vállalat nehéz helyzetét nem utolsósorban az idézte e lő, hogy a sajátos hazai villanyáramdíj keresztfinanszírozási struktúrájából következően nagyfogyasztó létére is mindig drágábban kapta a villanyáramot, mint a lakossági szektor, miközben konkurenseinél, a nyugateurópai gyártóknál mindez pont fordítva van . Hátránya versenytársaival szemben így nem saját hibájából, de folyamatos. Tudjuk, hogy az országos érdekből elrendelt beruházások, majd bauxitbánya- és alumíniumkohóbezárások hatalmas pénzügyi terheit a vállalat saját maga volt kénytelen finanszírozni. S tudjuk azt is, hogy az alumínium és timföld világpiaci ára épp úgy viselkedik, mint a többi tőzsdei terméké - ingadozik. Ha az iparágnak nem adta meg az állam, hogy az 1987től '90ig tartó csúcsévekben tartalékot képezhessen a nehezebb időkre, akkor mos t, a nehezebb piaci években az állam kötelessége, de érdeke is kisegíteni és nem sírba tenni az iparágat. Óriási kérdés persze az, hogy a költségvetés honnan, milyen tartalékához nyúlva fogja tudni kezelni az ügyet. És bár kár, hogy ezt megint nem kívánja az orrunkra kötni a Kormány, mi megadjuk a lehetőséget részére, hogy keresse meg a finanszírozás forrásait. A növényvédőszereket, építőipari kemikáliákat, ioncserélő műgyantákat, hadiipari termékeket gyártó Nitrokémia Ipartelepek mint az ország egyetlen ha di vegyipari üzeme, pénzügyi, gazdasági stabilitásának megteremtéséhez szükséges intézkedések megtételét, azaz az összességében 188 millió forint állami alapjuttatás és állami kölcsön utáni fizetési kötelezettség törlését a Szabad Demokraták Szövetsége ugy ancsak nem kívánja megakadályozni, hisz tudja, hogy a konvertibilis export épp az
