Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
2324 törvényjavaslatra. A kisebbik rossza t választhatjuk, amikor a benyújtott formájában tartjuk majd alkalmasnak általános vitára az előttünk lévő törvényjavaslatot. Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Vass István kép viselő úr a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Felszólaló: Vass István (SZDSZ) VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már az sem kizárt, hogy akár országgyűlési képviselőt vagy akár a Kormány tagjait m unkahelyi baleset érjen. Hiszen talán mindannyian emlékszünk arra, hogy évtizedekkel ezelőtt egy magas rangú állami vezető egy üzemi látogatáson súlyos baleset áldozata lett. Talán ez is jól illusztrálja a 4. § jelentőségét. Ám azok, akik mindennapjaikat, hónapról hónapra, évről évre, évtizedeken át a munkapadok mellett vagy a nedves, huzatos, sötét bányák mélyében, vagy éppen az izzó acél forró közelségében töltik - sokszor szinte állandó veszélyforrások között , azokra bizony komoly munkahelyi ártalmak h atnak, komoly veszélynek vannak kitéve. Pedig közülük sokan válnak áldozatokká, holott ez sokszor elkerülhető lenne. Ma mindent meg is teszünk értük, ha őszintén törődünk is a munkavállalók, munkások tömegeivel, ha a legjobb törvényt is hozzuk meg az érdek ükben - épségük, egészségük, biztonságuk védelmében , még akkor is lelkiismeretfurdalást kell, hogy érezzünk egyegy tragikus baleset hallatán, a megtört életekre, töredék családokra, az árván maradt gyerekekre gondolva, mert keserű sorsukon aztán már ne migen tudunk segíteni. Ezért most igazán a lehető legtökéletesebb törvényt kellene megalkotni, ami világos, áttekinthető és alapos, amelyet nem lehet többféleképpen értelmezni, megkerülni, kijátszani, hanem azt betartva és betartatva valóban váljon biztons ágosabbá a munkavégzés, s talán barátságosabb és vonzóbb lesz a munka világa. Nagyon fontos ez a törvény, hiszen a kimúló, halódó gazdasági rend munkaszervezeteiben, sok állami vállalatnál vagy éppen a pincék mélyén zakatoló, úgynevezett maszek műhelyekben , sokszor itt is, ott is egyaránt leromlott, alkalmatlan környezetben, elavult, ócska gépek között a munkavédelem szinte nem is létezett. Jobb helyeken, ahol volt munkavédelmi előadó vagy megbízott, ott is csak úgy nézett rá a főnök és a munkás egyaránt, m int egy csodabogárra. Úgy tekintették, mint akinek nincs is komoly feladata, aki nélkül nem dőlne össze a gyár, akit jobb lenne, ha nem is kellene fizetni, vagy ha ő is odaállna egy esztergapadhoz és - idézőjelben - dolgozna. Ugyanakkor, az idő múltával, s zorgos bürokraták töméntelen mennyiségű kusza szabályozást halmoztak egymásra, amely szinte önmaga volt az oka - áttekinthetetlenségével - annak, hogy a végén már szinte senki nem vette komolyan. Most, hogy a gazdaság átalakul, és remélhetőleg működőképess é is válik, emiatt többek között ez a törvény is szükséges. Fontos egy egységes, áttekinthető alapszabályozás, amelyre a különböző ágazatok részszabályozása logikusan és világosan felépíthető. Ebben a helyzetben, amikor a tulajdonviszonyok és a munkaszerv ezetek átformálódnak, differenciálódnak, szükség van egy stabil munkavédelmi törvényre, és még nagyobb szükség van annak betartatására, ellenőrzésére bármely munkaszervezetben - a legkisebbtől a legnagyobbig, a hazai vagy külföldi tőketulajdonú cégeknél eg yaránt, ott is, ahol az állam marad a tulajdonos, és ott is, ahol a magántőke a gazda. Ismerek olyan eseteket, amelyek azt mutatják, hogy az átalakuló viszonyok között még annyi jelentőséget sem tulajdonítanak egyes munkáltatók a munkavédelemnek, mint ami az elmúlt években is túl kevés volt. (18.00)
