Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 11. kedd, a tavaszi ülésszak 30. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince):
2251 Magam is úgy vélem, hogy a Magyar Köztársaságban jogállamot építünk - sőt, máris jogállam működik. Az alapítványok nyilvántartásba vételekor a független bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az alapító okiratban megjelölt cél a társadalom - vagy szé lesebb közösség - érdekét tartósan szolgáljae. Mivel bejegyzett alapítványokat említ, tisztelt képviselő úr, a közérdekűséget - gondolom - nem kívánja észrevételezni. A konkrét kérdéseivel, mindenekelőtt az államháztartási törvénnyel kapcsolatban általába n megjegyzem, hogy e törvény meghatározza a kincstári vagyon fogalmát, körét, az ezzel való gazdálkodás fő szabályait és azt, hogy a jelzett vagyonok nem az általános nemzeti vagyon, hanem a kincstári vagyon körébe tartoznak. Ezek kezelését általában költs égvetési szervek végzik. Az államháztartásról szóló törvény 108. §ának (2) bekezdése nem azt mondja ki, hogy minden egyes ingyenes vagyonátadáshoz különkülön törvény szükséges, hanem azt írja elő, hogy az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyont ingyenesen átruházni csak törvényben meghatározott módon és esetekben lehet. A szóban forgó ingatlanok átruházásának lehetőségét éppen ez a törvény - tehát az államháztartásról szóló törvény - tételesen rögzíti. A 94. § (1) bekezdése ugyanis megfogalmazza , hogy központi költségvetési szerv alapítványhoz csak a Kormány engedélyével járulhat hozzá. Ez utóbbi bekezdés nem korlátozza a vagyon fogalmát, így a Kormánynak azt a jogkörét sem, hogy ilyen vagyon közcélú alapítványba helyezését engedélyezze. Amilyen összefüggésben a törvény korlátozásra gondol, ott ezt meg is teszi. Korlátozza például a pénzügyminiszter tulajdonosi igényeit és felelősségét. Mivel a jelzett ingatlanok a kincstári vagyon körébe tartoznak, az nem az Állami Vagyonügynökség által bonyolíto tt privatizáció része, tehát a privatizációs bevételek között annak értéke nem szerepel. A versenytárgyalás előírása nem a privatizációs folyamatból való kivonást szolgálta, hanem a hatályos jogszabályok nem termelő szférában való alkalmazását. A Művelődés i és Közoktatási Minisztérium a Vörösmarty tér 1. szám alatti ingatlan hasznosítására irányuló versenytárgyalási folyamatot 1991 elején azzal indította el, hogy meghatározó célja az épület hasznosulásában rejlő gazdasági előnyök érvényesítése az egyébként állami feladatot jelentő művelődés és a különböző művészeti ágak támogatásának érdekében. Az állami részvétel, befolyás fenntartásához a versenytárgyalási folyamat aktív résztvevője - az alapítvány létrejöttét követően is - a Művelődési és Közoktatási Mini sztérium. Jelenleg a legelőnyösebb befektető kiválasztását célzó előkiválasztás folyik. Hangsúlyozom, hogy ez esetben a vagyonátadás állami feladatok ellátásának megvalósítására, a kultúra javára történt, akkor, amikor a költségvetési támogatások értékének szinten tartásával sem lehet reálisan számolni. Mellesleg, így valósulhat meg a Pesti Vigadó állami támogatás nélküli üzemeltetése, működtetése is. Felhívom a figyelmet arra, hogy a Pesti Vigadó műemlék épülete nem az alapítvány tulajdona, az alapítvány a zt csak használja és eltartja. Egyébként az alapítvány létrehozásának engedélyezésére irányuló Kormányelőterjesztés államigazgatási eljárásnak megfelelő tárcaegyeztetése során az illetékesek műemlékvédelmi szempontból nem tettek észrevételt. Ami pedig a t itkosságot illeti, már kétszer elmondtam itt, a Parlamentben, de harmadszor is megismétlem, hogy aligha tekinthető titkosnak a bíróságnál hivatalosan bejegyzett, egy nyilvános fórumon, továbbá egy hivatalos kormányszóvivői sajtótájékoztatón bejelentett ala pítvány. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Török Ferenc képviselőtársunknak.