Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 11. kedd, a tavaszi ülésszak 30. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
2228 Mielőtt azonban mondandóm lényegére térnék, engedjenek meg nekem egy elfogult megjegyzést. Negyedszázada foglalkoztat a kérdés, bár tökéletesen tisztában vagyok vele, mit takar a munka védelem mint fogalom, ám képtelen vagyok rájönni, mi a fenét kell védeni a munkán? Hasonló gondom van a tűzvédelemmel is. Tudom, a törvényjavaslat készítői gondoltak erre, még a Magyar Tudományos Akadémiát is megkeresték. A tudományos vá lasz szerint az elnevezés annyira átment a köztudatba, hogy mindenki azt ért alatta, amit kell. Ennek ellenére erősen foglalkoztat a gondolat, hogy módosító javaslatot nyújtsak be a törvény címére, talán így: "Törvény a munkavégzés biztonságáról és egészsé gvédelméről." Ajánlom szíves figyelmükbe és továbbgondolkodásra! Képviselőtársaim! A tisztelt Ház asztalán fekvő törvénytervezet elfogadása és a ráépülő előírásrendszer megalkotása, majd a végrehajtást segítő ellenőrző hatósági munka meghatározó fontosságú elemei a munkavállalók védelmének, az egészség, a testi épség megőrzésének a munkahelyeken. Nagyon fontos elemei, de önmagukban mégsem tudják biztosítani a célok maradéktalan megvalósítását. Mégpedig azért nem, mert a jogi szabályozás csak akkor lehet ere dményes, ha az emberek ismerik, megértik és elfogadják a szabályokat. Természetesen akkor, ha azok érdekeikkel, céljaikkal összeegyeztethetők. Ilyen szempontból vizsgálva a törvénytervezetet, két fontos témára kívánom ráirányítani szíves figyelmüket. Mindk ettő állami feladatként került meghatározásra, de részletes szabályozását sem e törvény, de ismereteim szerint más jogszabály sem tartalmazza. Az első téma az egészséges, biztonságos életvitelre, munkára való nevelés, képzés, az ismeretek folyamatos bővíté se. Ezt már gyermekkorban, az alsófokú tanintézetekben meg kell kezdeni és az oktatási rendszer szerves részévé kell tenni. Az iskolai oktatás minden szintjén be kell építeni az életkorhoz és a tanult tárgyakhoz igazodva a megelőzést szolgáló ismeretek okt atását. A középfokú oktatási intézményeknél azt kell célul kitűzni, hogy a végzős, tovább nem tanuló, munkába álló pályakezdő fiatalok legalább azokkal a minimális ismeretekkel rendelkezzenek, amelyek alapot adnak a munkáltatók által biztosított munkavédel mi oktatás megértéséhez, a biztonságos munkavégzés elsajátításához. Ezt természetesen az oktatási törvényben kell konkrétan szabályozni. Az alapismeretek iskolai elsajátítása valószínűleg elősegítené az iskolai, a háztartási, illetve a szabadidős, valamint a közlekedési balesetek jelenleg igen magas számának csökkenését is. A szakmai képzés részeként a közép- és felsőfokú oktatásban egyaránt erősíteni és korszerűsíteni kell a munkabiztonsági, üzemegészségügyi ismeretek elsajátítását. Korszerű, a műszaki, t echnológiai fejlődéssel lépést tartó ismeretanyagot kell oktatni és annak elsajátítását megkövetelni. Tűrhetetlen, hogy a közép- és felsőfokú végzettségű műszaki és agrárszakemberek nagy része az alacsony követelményszint miatt minimális ismeretekkel is al ig rendelkezik. Ennek következményeként felmérhetetlen személyi és anyagi károk keletkeznek. A munkavédelmi szakemberképzés is fejlesztésre szorul tartalmilag és szervezetileg egyaránt. A posztgraduális képzés fenntartása mellett mérlegelni kell az iskolar endszerbe beépített munkabiztonsági szakemberképzés távlati bevezetésének lehetőségét, legalább a felsőoktatás szintjén. Elképzelhetőnek tartjuk a műszaki egyetemeken a munkabiztonsági mérnökképzés megszervezését. Ezzel egyúttal megoldható lenne a középfok ú végzettséggel rendelkező szakemberek számára is a régóta várt lehetőség, a felsőfokú végzettség megszerzése. A munkavállalók munkabiztonsági oktatásában a törvény nagyfokú önállóságot kíván biztosítani a munkáltatóknak. Ezzel mi is egyetértünk, de az öná llóság mellett nagy nyomatékkal hangsúlyozzuk a felelősséget is. Azt a felelősséget, amely ráadásul a munkáltatók jól felfogott érdekével is találkozik. Tehát kívánatos, hogy minél kevesebb írásbeli kötöttség, formalitás legyen, de
