Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 11. kedd, a tavaszi ülésszak 30. napja - Ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
2200 Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli sajnálattal vettem a tegnapi nap t udomásul, hogy a tisztelt Ház leszavazta Gerbovits Jenő kisgazdapárti képviselőtársam javaslatát, mely arra irányult, hogy egyebek mellett vizsgálják ki, mi történt, és hogyan jutott ilyen sorsra a Kaposvári Húskombinát. Sajnálom, mert elnök úr tájékoztatá sa szerint már a házbizottság ülésén sem alakult ki egyetértés ebben a kérdésben. Úgy tűnik, kormánypárti frakcióvezető képviselőtársaim elfelejtették informálni a házbizottságot, vagy elfelejtettek információt kérni az illetékes miniszterektől, elsősorban a földművelésügyi minisztertől, hogy valójában miről is van szó. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a somogyi képviselők sorozatos fellépése a Kaposvári Húskombinát ügyében nem egyfajta előrehozott választási kampány. Meg lehetett volna mindezt előzni, hisz a történet lassan egyéves. Lassan egy éve lesz, hogy a földvári állomáson Gerbovits Jenő képviselőtársamat megvártam, aki az esti vonattal érkezett haza, s aki arról tájékoztatott, hogy a Kormány illetékeseivel tárgyalt a húskombinát sorsát i lletően, sőt ígéretet, biztatást kapott. Az elmúlt tíz hónap alatt hol történt valami, hol felgyorsultak az események, hol leálltak teljes mértékben a dolgok. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat és legfőképpen a Kormány jelen levő tagjait, hogy a Kapos vári Húskombinát ügyében 1992. július 16án 3310/92. számmal kormányhatározat született. A kormányhatározat a húskombinát ügyében felelősöket állapított meg, és feladatokat szabott meg. Így felelős a pénzügyminiszter, a földművelésügyi miniszter és a tárca nélküli miniszter, Szabó Tamás úr. A kormányhatározatnak egyetlen pontját sem hajtották végre. Továbbá nem hajtották végre mindazokat az elhangzott ígéreteket, amelyek Sipos képviselőtársam, Gerbovits Jenő képviselőtársam, illetve az én interpellációm és kérdéseim kapcsán elhangzottak. Nem tettek semmit sem, azaz hogy csak részben indultak el folyamatok a napirend előtti hozzászólások kapcsán. Tehát a parlamenti eszköztár valamennyi része ki lett használva: interpelláció, kérdés, napirend előtti hozzászólá s, és legutóbb Gerbovits képviselőtársam próbálkozott önálló képviselői indítvánnyal, melyet a tisztelt Ház leszavazott. Úgy gondolom, több lehetőség nincs, és ezért kértem szót. Nincs más lehetőség, mint ismét a nyilvánossághoz fordulni, nincs más lehetős ég, mint az érintettek politikai felelősségére apellálni, mert a történet nem egyedülálló, a történetről vagy hasonló történetekről nemrégiben elég sokat hallottunk ebben a Házban, szintén következmények nélkül. Szeretném elmondani, hogy az egész eljárás s orán néhány szerv rendkívül korrekten viselkedett. Ilyen többek között a Kereskedelmi Bank. Szeretném elmondani, hogy a múltkori miniszteri válasz után a folyamatok szépen felfelé indultak el, és múlt pénteken 3 és 4 óra között az egész megállt és összedől t, tekintettel arra, hogy az OKV vezérigazgatójával elbeszélgettek a Földművelésügyi Minisztériumból, és így az előterjesztés, amely pozitív volt, elutasításra került, holott - az újságban olvastam - miniszter úr készítette elő, és nyilván jól is ismeri a Kormány előterjesztését, amelyhez szükség lett volna egy pénteki pozitív döntésre. Miért is hozom ismét elő az ügyet azon túl, hogy bízok a nyilvánosság erejében, és azon túl, hogy csak felemlegetni tudom a politikai és egyéb felelősséget? Hisz ez a Kormán y 1990. május 22én a miniszterelnök úr programadó beszédének tanúsága szerint a nép kormánya kívánt lenni. De ebbe a népbe beletartozik a húskombinát 1200 dolgozója, akik három hónapja nem kaptak fizetést. Képviselőtársaim bizonyára emlékeznek még azokra a napokra, amikor várták önök is a 3át, 10ét, 12ét vagy 27ét, a fizetés napját; és ha ez döntésükben nem befolyásolta, én kívánom, hogy még emlékezzenek is csak rá, mert 1200an nagyon várták ezeket a fizetési napokat. Eltelt a húsvét, tartozásaik vann ak az összes bejövő közművel, és a jövőjük teljesen bizonytalan. (10.10) A Kormány a nép kormánya kívánt lenni, de akkor a nép vagyonával, a nemzet vagyonával is úgy kellett volna bánni, hogy ennek megfeleljen. Egy ötmilliárdos, később két és fél milliárdr a leértékelt vagyon - ha a kemény felszámolás megkezdődik - mindösszesen mínusz 60 millió forintot
