Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
2190 Nyilvánvaló tehát, hogy meg kell vizsgálni, hogy ez a megdöbbentő engedmény - amit joglemondásként kell értékelni - milyen körül mények között jött létre. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről Rott Nándor teljesen jogosan vetette fel a kérdést, hogy magyarázatot vár arra, miért történt ez a joglemondás. Nyilvánvaló, hogy ezt nekünk is vizsgálnunk kell, annál is inkább, mivel nemcsa k a magyarok autonómiakérdésében történt döntés akkor Ukrajnában, hanem a kijevi autonómia vonatkozásában is. Nézzük meg, hogy hogy alakult a kettő! A magyar autonómia vonatkozásában akkor Kravcsuk elnök úrtól kezdve, aki az elnökségért még csak harcba ind ult, mindenki pozitívan nyilatkozott. Fodó Sándorra hivatkoznék, mert hiszen a külügyminiszter úr rá hivatkozott, hogy mit mondott '92. március 27én, amikor a budapesti első ukrán nagykövetet, Dmitrij Tkacs urat… elnézést, hogy ilyen nehezen ejtem ki, de nem én módosítottam ezt a nevet Tkacsra… (19.50) Tehát beiktatása alkalmával a következőket nyilatkozta a magyar sajtónak: "Szorgalmazzuk Kárpátalja önálló egységgé nyilvánítását. Autonómiára törekszünk, hogy mindenütt beleszólhassunk ügyeink intézésébe. E z egy Beregszász központú magyar autonóm körzet volna. Kravcsuk elnök úr ígéretet tett arra, hogy elfogadása érdekében befolyását is latba veti." Ez az ukrán elnök '92es választási kampánya idején történt. Legyen szabad arra hivatkoznom, hogy nem sokkal a népszavazást követően azonban az ukrán politikusok részéről és sajnos, az ukrán kormány részéről is, de a Ruch részéről is - talán hallották igen tisztelt képviselőtársaim ennek a szervezetnek a nevét - durva támadások indultak a magyar autonóm törekvések ellen, és azt mondották, hogy ez egy veszélyes következmény lenne a kijevi autonóm törekvéseket illetően. Ugye, itt elvitatják önök azt, hogy ez a szerződés más magyar szerződésre veszélyes következmény lehetne, akkor ne feledkezzék el senki arról, hogy a z ukránok maguk úgy ítélték meg az önmaguk helyzetét, hogy ők is veszélyesnek, illetőleg az oroszok veszélyesnek tekintették ezt a kijevi autonómiai törekvésekre tekintettel. Most csak zárójelben jegyzem meg, hogy azóta a kijevi autonómiai törekvések rég m egvalósultak. Nézzük meg, mi van a magyar autonómiai törekvésekkel. A külügyminiszter úr Fodó Sándorra hivatkozott mint az egyedül illetékesre. Hát nézzük meg akkor, hogy ez az egyedül illetékes magyar érdekeket ké pvisele. Nem tudom, igen tisztelt külügyminiszter úr, hogy önnek tudomása vane arról, hogy Fodó Sándor úr mint a kétszázezres magyarság képviselője, amikor országgyűlési képviselőt lehetett jelölni, akkor ő nem talált a 200000 magyar között egyetlenegy o rszággyűlési képviselőnek alkalmas személyt sem, ellenben Vaszil Sepát találta - a nevéből is kitűnik, hogy milyen ősi magyar család sarjáról van szó (Derültség, zaj.) - megfelelő képviselőnek, aki vállalta azt, hogy majd a magyar érdekeket képviselni fogj a. Nézzük meg, hogy hogy vállalta a magyar érdekek képviseletét. Amint megválasztották országgyűlési képviselőnek, akkor a választások után kijelentette, hogy Kárpátalján az autonómia nem lenne szerencsés, mert ezáltal a magyarság olyan rezervátumba kerüln e, mint az amerikai indiánok. Na most, mielőtt bárkinek eszébe jutna Torgyán Józsefet szidni, hogy miket mond ez a Torgyán József, hadd utaljak arra, hogy a Magyar Nemzet 1992. szeptember 9i számában mindez olvasható. Tehát egyértelmű, hogy a magyarok meg szavazták az autonómiát, és ezt követően a hivatalos ukrán szervek kezdtek visszavisszavisszavenni mindabból, ami a magyar autonómiatörekvéseket jelentette. És most ott tartunk, hogy ezek az autonómia törekvések távolabb kerültek sokkal a valóságtól, min t amikor azt megszavazták, mert a megszavazásnak egyetlenegy következménye lehetett volna, hogy a területi autonómiát hatályba kellett volna léptetni. Na most számomra az a megdöbbentő, hogy most a magyar Kormány képviseletében hivatkozás történik Dubka Gy örgy úrra, Tóth Mihály úrra, A hét műsorában szerepeltetik őket, ugye az egyik ungvári személyiség, a másik beregszászi, azt az egyetlen apróságot felejtik el megemlíteni, hogy ők a régi pártnómenklatúra képviseletében szólhatnak csak, mert ők a pártnómen klatúrának a tagjai
