Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZŰRÖS MÁTYÁS, DR. (MSZP)
2179 2. Tudatosan, a kölcsönös előnyök és érdekek érvényesítésének alapos mérlegelése alapján kerülte be a szerződésbe a második cikkely (2) bekezdése, vagy csak egyszerűen így sikerült? 3. Tú lmegye az alapszerződés a Helsinki Záróokmányon, és ha igen, indokolte? 4. Nemcsak általánosságban, elvi síkon, hanem garantáltan, gyakorlatilag is kedvezőbb lehetőségeket teremthete a dokumentum a Kárpátalján élő magyarságnak? 5. Példaértékűnek vagy ne m megfelelő precedensteremtő jellegűnek tekinthetőe a szerződés más szomszédaink szempontjából? Most talán a legfontosabb kérdéseket fogalmazom meg. Hogy kérdéseimet tisztázzam és fenntartásaimat oszlassam, néhány napos tájékozódásra, elemzésre és gondolk odásra volt szükségem. Konzultáltam külügyi szakértőkkel, igénybe vettem a legautentikusabb forrásokat a tárgyban, és választókerületemben is érdeklődtem az emberek álláspontja, nézetei felől. Még március 15én Kárpátalján lévén, szót váltottam néhány otta ni vezető magyar személyiséggel is. Akkor bizonyos megosztottságot és tanácstalanságot tapasztaltam körükben. Feltehetőleg azóta ők is jobban végiggondolták az ügyet. Amennyiben több és jobb információ állt volna korábban rendelkezésemre, talán meg lehetet t volna spórolni ezt az utánajárást, de legalábbis az idő egy részét. Felvetettem már többször, hogy az Országgyűlés alelnökeként is hiányolom a jobb tájékoztatást. Persze magamat is hibáztatom, hogy nem mélyedtem el előbb a kérdésben, és sajnálom, ha kell ő informáltság hiányában esetleg magam sem megfelelő információkat adtam tovább a nálam érdeklődőknek. Most sorra veszem a kérdéseimet és az azokra kialakított válaszaimat és véleményemet. 1. A legautentikusabb forrásokból meggyőződtem arról, hogy a magyar szakértők és a Kormány képviselői tudatosan és szuverén módon tárgyaltak és jártak el, s a magyar álláspont ilyen tartalommal tükröződik az alapszerződésben. A külső hatásokat, más országok vezető tényezőinek véleményét az ilyenkor szokásos módon vették f igyelembe. Részben külügyminiszter úr is utalt ezekre a szakmai szempontokra és tapasztalatokra. 2. Bár az ukrán fél javaslatára került be a szerződésbe a második cikkely (2) bekezdése, ezt a magyar fél külpolitikai irányelveinkből és alapállásunkból kiind ulva tudatosan vállalta, illetve fogadta el, szem előtt tartva azt, hogy Ukrajna új, független állam, amellyel szemben, illetve amellyel kapcsolatban másképp merül fel a határ kezelése egy alapvető dokumentumban, mint több más szomszédunkkal kapcsolatban. Persze ezt nem tartom alapvatőkérdésnek. Itt ugyanis szakmailag változatlanul kifogásolom a szöveget, de szerencsére az nem rontotta le végzetesen a szerződés egészének szellemiségét. Továbbá e tekintetben komolyan esett latba a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak biztosításával foglalkozó közös nyilatkozat, amely melléklete a szerződésnek. A magyar fél tehát a kölcsönös előnyök és érdekek érvényesítésére törekedett, és nem mondott le olyasmiről, aminek birtokában lenne, vagy amire netalán lehe tősége nyílna a jövőben. 3. A magyarukrán szerződés felfogásom szerint valamelyest túlmegy ugyan a Helsinki Záróokmányon, de úgy is felfoghatom - viszonyítás kérdése , hogy alatta marad annak. De valójában nem kerül azzal feloldhatatlan ellentmondásba. I tt is figyelembe kell venni a szerződés egészét, különösen az abban foglalt kölcsönös biztonsági garanciákat, de a szerződés hatályának időtartamát is, és nem utolsósorban a nemzetiségi kisebbségek jogainak biztosításában is túlmegy érvényes nemzetközi dok umentumokon. Végül is, mint minden más szerződésnek, ennek is a gyakorlat lesz az igazi próbája. 4. A dokumentum az eddigi kétoldalú szerződéseknél tehát valóban több lehetőséget nyújt a nemzetiségi kérdés kezeléséhez, konkrétan a kárpátaljai magyarság hel yzetének további javításához, miközben már eddig is több történt ott, mint egyikmásik szomszédunkban.
