Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos):
2172 Úgy érzem, hogy ez nem jó megoldás. Ha az érv igaz lenne, akkor ez azt jelentené, hogy szándékunk most az erőhiány következménye, átmeneti és ideiglenes , ha majd erőt gyűjtögettünk, ha majd nagyobbak leszünk, tudunk másképpen is beszélni. Azt tartom csak elfogadhatónak, ha azt vizsgáljuk, hogy mi az igazság, mi a helyes cél, és akkor tudjuk eldönteni a hozzá vezető utat. Mi a cél? Én úgy gondolom, hogy va lóban nem mondunk, nem mondhatunk le arról, hogy törődjünk a magyarság sorsával határainkon túl, hogy törődjünk azzal, és fontos legyen nekünk, hogy aki magyar, magyar maradhasson. Fontos nekünk, hogy ápolhassa nyelvét és kultúráját. Fontos legyen, hogy sz erves kapcsolatban maradjon a többi magyarokkal. Fontos nekünk, hogy azok a történelmi helyek, ahol magyarok éltek, dolgoztak, történelmet csináltak, szintén megtartsák a kapcsolatukat, ahol lehet és ahol magyarok élnek, a magyarságukat, legyenek ezek embe rek, városok, falvak, tájak, intézmények. Mindez elsődlegesen fontos nekünk. De éppen ennek érdekében, éppen azért, mert ez fontos nekünk, úgy érzem, hogy ennek a kérdésnek a megoldására, a magyarság sorsának a biztosítására a határoknak a megváltoztatása, módosítása vagy módosítgatása semmiképpen sem visz közelebb, hanem csak távolabb. Itt, KözépKeletEurópában, itt a Kárpátmedencében és körülötte, itt a Baltikumtól Hellászig, és itt, a német és az orosz nyelvterületek között, az itt élő népek sorsa mind össze van torlódva. Valamennyien kevertek vagyunk vérünkben. Igen kevesen tudnák magukról a tiszta magyar származást bizonyítani, ugyanúgy, mint szomszédaink emberei is igen nehezen tudnák ezt megtenni. Területeink nagy részében is vegyesen él a lakosság, és békében tudott élni akkor, amikor urai nem tették egymás ellen. Ugyanakkor uraink és urai mindkét népnek vagy mindegyik népnek bűnöket is követtek el. Bűnöket követtek el a magyarok is akkor, amikor a birodalmi gondolat nevében magyarosítani akartak, é s bűnöket követtek el a szomszéd népek akkor is, amikor a birodalmi gondolat nevében ők próbálták a magyarságtól elvenni a lehetőségeket. De ezt túl kell élnünk. Ezen most túl kell jutnunk. Tudomásul kell vennünk, hogy minden határ szerves életet vág át, a kár magunkban akarjuk elválasztani a bennünk élő magyart a bennünk élő idegen származásútól, akár a nemzetet, akár a területet akarjuk határokkal átvágni. Ennek következtében, ami megoldja azt a problémát, amiről beszélünk, az nem a határok módosítása, han em egy új európai rend, amely nem határvédő és határmozdító hatalmi eliteket és hatalmi etnikumokat állít egymással szembe, hanem minden határon belül minden nemzetiségnek megad minden jogot saját kultúrájára és kulturális önrendelkezésére. Egyszer félre k ell tenni azt a fajta régi gondolkodást, amelyben másképpen állunk egymással szemben. Ez az út még Európában sincsen kikövezve. Megvalósítása előtt még igen sok a nehézség, sok az értetlenség, szerveződnek a nacionalizmusok. Olykor szerveződnek a szentnek mondott nagy dzsihádok is, amelyek veszedelembe tudják dönteni Európát vagy az emberiséget. Mégis nekünk, hogyha azt akarjuk, hogy a magyarság éljen, és hogy a magyarság szabadon éljen mindenütt, akkor következetes, hűséges, nem térnyerő, nem megtántorodó és nem ingerlékeny magatartást kell tanusítanunk ezekben a kérdésekben, hanem éppen következetességünkkel kell szolgálni ezt a fajta új európai rendet, amely biztosítja minden népnek a maga önálló fejlődését. Míg a régi utca folytatása zsákutcába vezet, ez megoldást ígér akkor is, hogyha ez a megoldás nem lesz könnyű. Az ukrán szerződés nem tökéletes, de ebbe az irányba visz. Megteremti a lehetőséget abban, hogy Kárpátalján, KárpátUkrajnában a magyarok szabadabban éljenek, mint azelőtt, és hogy szabad nemz etiséget alakítsanak ki. Ezért az én véleményem szerint történelmi szükséglet, hogy a Parlament mellette szavazzon ennek a törvénynek. Nekem nem kenyerem az, hogy a Kormányt dicsérjem. Nem azért mondom, mert a Kormányt akarom dicsérni, hanem azért mondom, mert úgy érzem, hogy a történelemnek ez olyan fordulópontja, amelyet hogyha elvétünk, nagyon nagy bajba sodorjuk a nemzetet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) :
