Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TABAJDI CSABA (MSZP)
2165 prosperáló, szellemileg otthonos Magyarországot teremtünk, amely ezekkel a vonásaival gyakorol tényleges és jótékony vonzerőt a Kárpátmedencében. Tisztelt képviselőtársaim! A szocialisták megít élése szerint Magyarország az előttünk álló évtizedben nem lesz abban a helyzetben, hogy érdemben befolyásolni tudná az ország határait. Semmilyen jele nincs annak, hogy bármiféle nemzetközi - befolyásos - szervezet vagy nagyhatalmi érdekcsoport Magyarorsz ág jelenlegi államhatárainak módosításában látná a több évtizedes közép- és keleteurópai szembenállások, létező és potenciális konfliktusforrások megoldását. Semmilyen jele nincs annak továbbá, hogy bármely ország Közép- és KeletEurópában - közöttük szom szédaink - önként felajánlaná a határok békés módosítását. Közép- és KeletEurópában a több évtizedes, sőt évszázados bizalmatlanságnak, a körkörös szorongásnak olyan szintje jött létre, hogy itt bármiféle, békésnek induló határmegváltoztatási törekvés is könnyen fegyveres konfliktusba csaphat át, amely láncreakciószerűen terjedhet tovább. A volt Jugoszlávia lángba borulása, a volt Szovjetunió véres és lappangó konfliktusai pontosan jelzik ezen út járhatatlanságát. Mindezek folytán a józanul gondolkodó és a nemzeti felelősségérzetet nemcsak hangoztató, a tényekből, s nem az első érzelmi nekibuzdulásból - sőt: zsigerből - politizáló magyar politikai erőknek mindent meg kell tenniük KözépEurópa stabilitásáért. (17.40) Azt is világosan kell látnunk, hogy az el múlt három év magyar külpolitikája, kormányzati tényezők és képviselők nem kellően átgondolt, szakszerűtlen és félreérthető kijelentései a határok kérdésében, a határon túli magyarság problémáinak túlzottan érzelmi töltésű kezelése sok tekintetben hozzájár ult ahhoz a kényszerhez, hogy Magyarországnak már szerződésekben is bizonygatnia kell nemcsak szomszédai, de a széles nemzetközi közvélemény előtt is békés szándékait. A sors paradoxona, hogy számosan azok közül, akik a magyarukrán alapszerződésért különö sen aggódnak, élen járnak külpolitikai mozgásterünk eme nemkívánatos beszűkítésében. A közép- és keleteurópai problémák kezelésében annál is inkább szükség lett volna szakmai felkészültségre, mivel több szomszédos állam politikai elitje számos ok miatt el túlzott, sőt időnként beteges érzékenységgel reagál még a nemzetközi normákkal teljesen összhangban levő, kiegyensúlyozott és józan magyar politikai állásfoglalásokra is. Tisztelt Ház! Az MSZP parlamenti képviselői Bibó Istvá n 1946ban megfogalmazott gondolatait tartják változatlanul érvényesnek e kérdéskörben. Idézem: "Magyarország a létrejött békeszerződést, bármilyen súlyos legyen is, ha egyszer aláírta, hiánytalanul teljesíteni fogja. Nem volna őszinte, ha úgy tenne, mint aki lelkes hívévé vált a békeszerződés súlyos rendelkezéseinek. De nem fog ideológiát vagy programot csinálni a határok megváltoztatásából, és nem fog olyan politikát folytatni, mely a maga területi sérelmeinek az orvoslása érdekében nemzetközi válságokra vagy katasztrófákra spekulál, hanem fenntartás nélkül berendezkedik a békeszerződés által teremtett állapotra. Egyetlenegy fenntartásról azonban nem tehet le: nem adhatja fel a magyar kisebbségek sorsával szemben való politikai érdekeltségét, ezt azonban n em hangos demonstrációkkal, hanem a magyar kisebbségek életérdekeinek a reális biztosításával óhajtja érvényesíteni. Végül leszögezi Magyarország, hogy a békeszerződés minden keménysége sem lehet ok arra, hogy az ország feladja az európai emberség, a demok rácia, a szomszédokkal való megértés és a keleteurópai népek politikai és kulturális közösségébe való beilleszkedés politikáját." Tisztelt Ház! Az MSZP parlamenti képviselőcsoportja pontos elemzést végzett a kárpátaljai magyarság helyzetéről. Fontos jelzé s számunkra az, hogy az 1991. december 1jén megtartott két népszavazás Kárpátalja különleges státusú övezetté nyilvánításáról - 86%os támogató szavazattal, s a 76%ban magyarlakta beregszászi járás területi autonómiájáról 81%os támogatással máig érvényb en van. A két népszavazást senki nem kérdőjelezte meg. Bár még nem jött létre a két említett
