Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - IVÁN GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - MIKLÓS ÁRPÁD (MDF)
2160 Mikor jó egy kétoldalú szerződés? Meggyőződésem szerint akkor, ha azt mindkét ország népének a lelkülete elfogadja. Ez akkor szokott bekövetkezni, ha kölcsönös érdekek vannak abban megfogalmazva, és olyan kompromisszumok, amelyekben ha az egyik lemond valamiről, akkor a másik fél is lemond valami hasonló súlyú dologról. Azok a szerződések, amelyek ezeknek a követelményeknek nem felelnek meg, rosszak, és egyik aláíró fél érdekét sem szolgálják. Rossz szerződ ésekre bőven lehet példát találni Európa XX. századi történelmében. Vegyük például a trianoni békeszerződést. Ezt a magyar nép lelke mélyén nem tudta elfogadni. Hiába érezték a románok, a szerbek és a többi utódállam népe, hogy rájuk nézve ez a békeszerződ és mennyire áldásos, az áldásából nem tudtak részesülni. A békeszerződés következtében az íróasztalnál alkotott Jugoszlávia romokban hever és százezrével számolják a halottakat. Csehszlovákia és Románia népe is legfeljebb annyit állapíthat meg a trianoni b ékeszerződés aláírása után 73 évvel, hogy életszínvonaluk sokkal jobban el van maradva a fejlett nyugateurópai népek életszínvonalától, mint 80 évvel ezelőtt volt. KözépEurópa népeinek közeledését máig a trianoni békeszerződés akadályozza. A szlovákok, a románok és a szerbek érzik, hogy a magyarság máig nem tudta lelke mélyén megemészteni a trianoni sokkot, mert azt nem is lehet megemészteni, csak teljes önfeladás árán. A teljes önfeladás viszont egyenlő a nép pusztulásával, és itt a kör bezárult. Ezért t örekszenek hol durvább, hol kevésbé durvább módszerekkel a magyarság beolvasztására. Azt már régen megállapították a történészek, hogy az első világháborút lezáró békeszerződések magukban hordozták a második világháborút. A német nép nem tudta a lelke mély én elfogadni a megalázó békeszerződést, és ezt használta ki a szélsőjobboldal. Meggyőződésem, hogy nem tudott volna hatalomra kerülni Németországban, ha nincs a megalázó versaillesi békeszerződés. A második világháború után egyértelműen érvényesült az a c inikus megállapítás, hogy a történelemnek egyetlen tanulsága van, hogy az emberiség sohasem tanul a történelemből. Ezt azért mondom, mert a második világháború után kötöttek egy még igazságtalanabb békeszerződést. Pusztán azért nem tört ki a harmadik világ háború, mert létezett az atombomba. Igen. 45 éven keresztül az atombomba volt a béke őre. Az igazság az, hogy nemcsak azért nem kötöttek igazságos békét a második világháború után, mert az emberiség nem tanult a történelemből: azért nem kötöttek, mert nem is lehetett kötni. Egy olyan pusztító, több tízmillió halottat követelő háború után, mint a második világháború, még több évig elevenen él a gyűlölet az egykori ellenfelek között. A gyűlölség légkörében igazságos békét kötni lehetetlen. Most viszont 48 évv el a második világháború befejezése után lehet jó és igazságos két- vagy többoldalú szerződéseket kötni. Olyanokat, amelyek mindegyik aláíró ország népének az érzékenységét figyelembe veszik. Vajon ilyen értelemben jó szerződésnek tekinthetőe a most tárgy alandó magyarukrán szerződés? Szerintem egy mondat kivételével igen. Ez az egy mondat viszont tönkreteszi az egészet. Ez a kritikus mondat így hangzik: A felek tiszteletben tartják egymás területi épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs és ne m is lesz területi követelésük. Aki a magyar nép nevében egy másik országgal szerződést köt, annak át kell éreznie és meg kell értetnie, hogy a magyar nép holocaustját jelenti a trianoni békeszerződés. Ennek a békeszerződésnek a következtében kellett száze zerszámra családostul menekülnie marhavagonokban az elszakított részekről a magyarságnak. Ennek a békeszerződésnek a következménye, hogy 1945ben Erdély falvaiban baltával vagdosták le a szovjet hadsereg háta mögött a védtelen magyarok fejeit Iuliu Maniu g árdistái. Ennek a békeszerződésnek a következtében kötözték a délvidéki magyarokat a vasúti sínekhez és engedték keresztül rajtuk a mozdonyokat. Így pusztult el 40000 magyar csupán
