Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - CSAPODY MIKLÓS, DR. (MDF)
2108 nemzetközi jogi fél volt részese. A helsinki záróokmány, mint az köztudott, kizárja a határok erőszakos megváltoztatásának lehetőségét, és a viták béké s rendezéséről szóló ötödik artikulusban kimondja: "Jóhiszeműen és az együttműködés szellemében erőfeszítéseket tesznek a felek annak érdekében, hogy rövid idő alatt igazságos megoldást érjenek el a nemzetközi jog alapján. E célból olyan eszközöket alkalma znak, mint a tárgyalás, a kivizsgálás, a közvetítés, a békéltetés, választott bíróság és bírósági eljárás vagy más, saját választásuk szerinti békés eszköz, beleértve a rendezésre szolgáló bármely eljárást, amelyben a vita felmerülése előtt mint felek megá llapodtak." Itt zárul az idézet. Világos tehát, hogy bármely kérdés - ideértve a területi és határkérdéseket is - nem az előző, tehát az erőszakkal való fenyegetés vagy alkalmazás módszerével, hanem a most idézett békés, tárgyalásos úton rendezhető és kizá rólag így rendezendő módszerrel érendő el. Szerződésünk Ukrajnával a területi követelés elutasításáról szólva a "követelés" szó alkalmazásával az erőszakkal való fenyegetést zárja ki kölcsönösen, éppen a záróokmány szellemében, azon az alapon, hogy egyik f üggetlen állam sem fenyegeti a másikat. Ez pedig realitás. Ellenkezőleg, nem hogy nem fenyegeti, hanem minden területen jószomszédságra törekszik. Minden területen, a magyar nemzetnek a mai Ukrajna területén élő részének ukrán kezelését illetően is, hiszen a határozati javaslat indoklása - és amennyire volt alkalmam élesen figyelni, ezt egyik képviselőtársam sem említette mindeddig érvelésében , éppen az előttünk fekvő javaslat indoklása, tehát a felzet, a felső lap azt mondja, hogy a szerződés - idézem : ".jogi kötelezettséggé emeli a Budapesten 1991. május 31én aláírt nyilatkozatban." - ez az a bizonyos nyilatkozat a Magyar Köztársaság és az Ukrán SZSZK, akkor még így nevezték Ukrajnát, együttműködésének elveiről és a nemzeti kisebbségek jogainak biztos ításáról; tehát ismétlem: jogi kötelezettséggé emeli a kisebbségi nyilatkozatban és jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtását. Jogi kötelezettséggé emeli a magyar kisebbség jogbiztosítását, nemcsak az elveket, de azok végrehajtását is. A végrehajtás a kárpáta ljai magyarság napi élettényei, azok változása, javulása, romlása vonatkozásában válik majd érzékelhetővé. Ennek javulása, romlása, változása kapcsolatainkra és a megállapodásainkra is ki fog hatni. Eddigi tapasztalataink örvendetesnek bizonyultak. Mondand óm lényege ez: az erőszak és az ezzel való fenyegetés elutasítása nem a magyarság sorsára hagyása, nem a békés megoldások lehetőségének egyszer s mindenkori kizárása. A szerződés és a záróokmány tehát nemcsak hogy kompatibilis, hanem egyik a másikból követ kezik. Hogy e szavak - erőszakkal való fenyegetés, erőszak alkalmazása - és fogalmak a nemzetközi diplomácia szótárában, fogalomhasználatában és gyakorlatában mit jelentenek, elég fölidézni néhány, már a mi évtizedünkben született, számunkra sem érdektelen alapszerződést; elsősorban a lengyelnémet szerződést, amelyet a németek '91 októberében, a lengyelek '91 novemberében ratifikáltak, és amely így szól: "A szerződő felek kijelentik, hogy egymással szemben nincs területi követelésük, és ilyen követelést a jövőben sem fognak támasztani." Értsd, magyarul: erőszakkal egyik fél sem kívánja fenyegetni a másikat. A Német Szövetségi Köztársaság és a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság közti jószomszédsági és barátsági, együttműködési szerződés 3. cikkelye szeri nt a felek - idézem: ".kijelentik, hogy egymással szemben nincs semmiféle területi követelésük, és ilyet a jövőben nem támasztanak." Értsd: egymást erőszakkal fenyegetni nem kívánják. Vagyis minden egyéb kérdést békés úton kívánnak rendezni, amennyiben azo k felmerülnek. Ezt a szerződést német részről '92 májusában, cseh és szlovák oldalról '92 áprilisában ratifikálták. A lengyelorosz - már Orosz Föderációszerződés aláíróinak - idézem: ".egymással szemben, illetve egyetlen más állammal szemben sincs semmil yen területi követelésük, valamint ilyen követeléseket a jövőben sem támasztanak." Értsd: egymást erőszakkal nem kívánják fenyegetni. Ezt a lengyelek '92 októberében, az oroszok '92 decemberében ratifikálták.
