Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ)
2058 Felszólaló: Szelényi Zsuzsanna (FIDESZ) SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem rövidre fogni a beszédemet, mert már nincs túl sok idő hátra. Röviden szeretném a figyelmükbe ajánlani azt a közel 20 módosító indí tványt, amit Hegedűs Istvánnal adtunk be az állampolgársági törvényhez. Beszédem első részében a tervezet egyik fő problémájáról szólok, nevezetesen, hogy már a koncepció szintjén sem fordít elegendő figyelmet az állampolgárságot meghatározó legfontosabb t ényezőre, a valóságosságra. Az állampolgárság a modern jogfelfogás szerint az állam és a polgárai közötti legfontosabb jogi kapcsolat, amely jogokat és kötelezettségeket hárít mindkét félre. Az állampolgár adót fizet, teljesíti honvédelmi kötelezettségeit, ennélfogva részt vehet az állam közügyeinek intézésében vagy például földtulajdont szerezhet. Az állampolgárság ténylegessége, valóságossága a nemzetközi és a belső jog szerint is az állampolgársági jogviszony legfontosabb sajátossága. Ennélfogva a névleg es kapcsolat kérdésessé teheti az ebből fakadó jogok gyakorlását. Ezt a fontos tényt erősítette meg az ENSZ nemzetközi bírósága a Nottebohnügyben is. A tényleges, valóságos kapcsolat az állam és polgára között leginkább az állandó lakhely révén ragadható meg. A névleges állampolgárság esete nyilvánvalóan kettős állampolgárság esetén vetődik fel. Az 1930. évi Hágai Egyezmény szerint - amely ugyan nincs hatályban - a kettős állampolgárt olyannak kell tekinteni, mintha csupán egyetlen állampolgársággal rendel keznék, és azt az állampolgársági jogot kell alkalmazni vele kapcsolatban, amelynek államában a személy állandó és fő lakóhelye van. A ténylegesség, amelynek legfőbb megnyilvánulása a domicilium, ma az európai állampolgársági törvények egyik vezérelve. Egy értelműen ezt tükrözi az 1963ban elfogadott Európa tanácsi egyezmény a többes állampolgárság eseteinek csökkentéséről is. Mindebből a jelen törvényjavaslat tekintetében két fontos észrevétel következik. Először: mivel az államok gyakorlata szerint a kettő s állampolgárok általában a domiciliumok szerinti államban teljesítik állampolgársági kötelezettségeiket és élnek alkotmányos jogaikkal, elfogadhatatlan a javaslat 2. §a (2) bekezdésének azon megfogalmazása, hogy azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. Az előbb említett és hallott példák Kőszeg Ferenc képviselőtársamtól nagyon is jól illusztrálják, hogy milyen fonákságok kö vetkezhetnek ebből a pontból. Alapvető fontosságú, hogy ez a szakasz az állampolgárság ténylegességéről is szóljon. Ezzel kapcsolatban adtunk be ezt korrigáló módosító indítványt. A fenti eszmefuttatásból az állampolgárság valóságosságára vonatkozóan az kö vetkezik, hogy a FIDESZ frakciójának az az egyértelmű szándéka, hogy a magyar állampolgárságot tartalommal és értékkel ruházza fel. Azok számára álljon könnyen elérhetővé a magyar állampolgárság, akiket ehhez az országhoz valóságos kapcsolat fűz. A most tá rgyalt törvény sajnálatos módon nem szolgálja ezt a célt. Azt a jelenlegi gyakorlatot tartósítja, melynek eredményeként a valamikor kivándorolt magyarok sok generáción keresztül örökítik a magyar állampolgárságot, még azokra az utódaikra is, akik az ország gal semmiféle kapcsolatban nem állnak, akár magyarul sem tudnak. (13.00) Természetesen helyénvaló, hogy külföldön született magyarok gyermekei öröklik a magyar állampolgárságot, amennyiben az anyaországgal valamiféle kapcsolatban állnak. Indokolatlan
