Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. a független képviselők részéről:
2051 Dániában járva például a munkavédelmi felügyelet évente 30 milliárd koronás gazdasági veszteséggel számol - egy korona, az átszámítások szerint, körülbelül három forint , ebből ötmilliárd terheli az államot. A munkavállalók száma náluk 2,7 millió. A mi esetünkben ez közel egymillióval több. Még ha figyelembe is vesszük a két ország közötti jövedelmi, szociális, termelékenység i különbségeket, akkor sem valószínű, hogy nálunk legalább évi 100 milliárd forintnál kevesebb lenne a veszteség. Csak megjegyzem, hogy várhatóan ennyi lesz valószínűleg és remélhetőleg a költségvetési hiány. (12.20) Óriási összegről van tehát szó, amelyne k csökkentése egyáltalán és egyaránt érdeke az államnak és a munkáltatónak, a munkavállalónak. Látszólag azt is mondhatnánk, mindenkinek megérné a nagyobb biztonság, hiszen megtakarít vele. Sajnos, ezt a logikát ma még nem tudjuk igazolni tényekkel. Nem ok nélkül utal erre az Országos Munkavédelmi Bizottság is, hogy ki kell dolgozni a munkavédelem anyagi ösztönzését szolgáló eszközrendszert. Elodázhatatlan feladat a munkavédelem és a valós biztosítási alapokra helyezett társadalombiztosítás kölcsönös kapcso latának kiépítése. Az egységesülő Európa nemcsak azért figyelmeztető számunkra, mert az onnan kiszoruló veszélyes tevékenységek hozzánk kerülhetnek. Másfajta veszélyekkel is számolnunk kell, amelyek talán még súlyosabbak. Ez pedig a kapuk bezáródása termék eink előtt. Már ma is a termék minőségének fontos jellemzője, hogy mennyiben felel meg a szigorú biztonsági követelményeknek. A termékfelelősség szabályai a gyártóra és az importálóra olyan kötelezettségeket rónak, amelyek sokkal szigorúbbak, mint a sokat emlegetett menynyiségi korlátozások és egyéb adminisztratív előírások. Ha a szigorú minőségi követelményeknek nem tudunk megfelelni, ki fogunk szorulni a fejlett országokkal folytatott kereskedelemből. A munkabiztonság helyzetét magától értetődően a munkah elyeken kell vizsgálnunk, hiszen itt dől el valójában, miként működik a rendszer. Az állami ellenőrzés bármennyire kiterjedt és szakszerű, segítőkész, és amellett határozott, a munkabiztonság alapvetően a munkahelyek állapotán, a személyi és dologi adottsá gokon múlik, végső soron az azért felelős üzemeltetőn, vagyis a munkáltatón. Nem közömbös tehát, milyen munkáltatókkal kell számolnunk. Olyanokkal, akik gazdasági megfontolásokból is fontosnak tartják a kielégítő biztonságot, tudnak is azért tenni, vagy az t csupán szükséges rossznak, netalán felesleges költségnek tekintik. Számolnunk kell természetesen a foglalkoztatási feszültségekkel, a munkáltatói terhekkel, és nem utolsósorban a munkáltatói szervezetek hozzáállásával. Mit tehet az állam ebben a helyzetb en? Végignézve a különböző egyezményeket, akár az ILO, akár az EGK (Európai Gazdasági Közösség) tekintetében, mindegyik hangsúlyozza, hogy az újabb és újabb előírások nem nehezítik a kis- és közepes vállalkozások megalakítását, vagyis a foglalkozási gondok nem növekednek. Ezekkel a megfontolásokkal nekünk is számolnunk kell. A minimális és előírásokban rögzített biztonsági követelményeket mindenkinek teljesítenie kell. De a teljesítés módját, ideértve a fenntartást, az időről időre történő felülvizsgálat mi kéntjét a munkáltató határozza meg. A munkavállalókat és az állami szerveket a munkabiztonság konkrét helyzete érdekli, nem pedig az, hogy saját alkalmazottal vagy külső segítséggel érie el ezt a munkaadó. Természetesen az államnak segítenie kell a munkál tatókat abban, hogy kötelességeiket teljesítsék, ami azonban nem jelenti felelősségük átvitelét és átvételét, netán a helyettük való intézkedést. Tudomásul kell venni, hogy az állam fontosnak tart minden új vállalkozást, mert ez növeli a nemzetgazdaság tel jesítményét, enyhíti a foglalkoztatási gondokat, de ez nem jelenthet lemondást a biztonságról, ha valóban komolyan vesszük az említett költségelemzést a biztonság árát illetően. Ez mindjárt magától értetődő lesz.
