Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
2031 Az EKszabályokkal való konformitás kérdése felveti azt a problémát, vajon a jövőben a harmonizáció miatt az újabb és újabb közösségi rendelkezések megjelenése következtében miként biztosítható a törvény állandósága, nem kelle unosuntalan módosítani. Hasonló gondot jelenthet a kapcsolódó területek hazai szabályozásának változása vagy éppen a nemzetgazdasági körülmények alakulása. Korábban már utaltam rá, hogy a javaslat keretjelle gűnek tekinthető abból a szempontból, hogy a követelményeket általánosan fogalmazza meg. Amenynyiben a biztonság és ártalommentesség műszaki vagy egyéb paraméterekkel meghatározható, ezek változása a törvényi szint alatti munkavédelemre vonatkozó szabályok , így szabványok, irányelvek változtatását eredményezi, de a törvény nem szorul módosításra. Minden új törvény bevezetésekor joggal vetődik föl a kérdés, bevezetése milyen költségekkel járhat, illetőleg milyen pénzben is kifejezhető - idézőjelbe tett - "ha sznot" jelenthet. A munkavédelmet illetően a költséghaszonelemzés elvégzése nem könnyű feladat. Részint nemzetközileg sincs általánosan elfogadott modell a költségek számítására, másrészt olyan értékek megóvásáról van szó, amelyek pénzben nem fejezhetők k i, lévén ez az érték a munkavállaló egészsége. Ismerjük azonban a társadalombiztosítási kiadásokat, amelyek a balesetek következtében merültek föl. 1992ben a baleseti ellátásokra - a baleseti táppénzt nem számítva - 2,9 milliárd forintot költött a társada lombiztosítás. Ehhez még hozzá kellene számítani a munkáltatók által kifizetett kártérítéseket, a szükségszerű termeléskiesést, az esetleges rongálódások kijavítására fordított összegeket és netán a termelésből kivált dolgozók helyettesítésének költségeit, de ezekre nincs pontos adat, legföljebb becsülni tudjuk. Úgy érzem, ezek a kiadások már önmagukban indokolják a szigorú szabályozást és azok megtartásának következetes számonkérését. Biztos, hogy a rendelkezések megtartása és megtartatása olcsóbb lenne a társadalomnak, mert az utólagos költségeket végeredményben mindannyiunknak fizetnie kell valamilyen arányban. Nem állítom, hogy ezek a költségek a javaslat elfogadása és törvényként történő bevezetése esetén egy csapásra megszűnnek, de biztos vagyok abban, hogy jelentősen csökkenthetők. Itt kell utalnom továbbá arra, hogy a végrehajtás ellenőrzése központi kérdése a törvénytervezetnek. Mindenütt a világon, a civilizáltnak tartott országokban az állam feladata a rendelkezések megtartásának ellenőrzése, a nem teljesítők rászorítása valamilyen módon az előírások megtartására. A kikényszeríthetőség lehetősége garanciája annak, hogy a szabályok megszegői ne kerülhessenek kedvezőbb helyzetbe a becsületesen eljáró és a kiadásokat vállaló munkáltatókhoz képest. A ja vaslat ezt az elvet követve határozza meg az ellenőrzést végző állami szervek jogosítványait. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a javaslat e tekintetben is differenciál. Nem a szankcionálást tekinti az egyetlen és legfontosabb eszköznek, még ha egy újfajta büntetés bevezetését javasoljuk is. Külön hangsúlyt kap a felügyeletek tanácsadási kötelezettsége; amennyiben a szabályszegés nem olyan súlyú, nincs közvetlen veszélyeztetés, elegendő a munkáltató vagy a munkavállaló megfelelő kioktatása is. Nem a büntetés tehát az ellenőrzés célja, hanem a megfelelő munkakörülmények kialakítása a balesetek és egészségkárosodások megelőzésére. A szociális partnerek együttműködése, egymásrautaltsága jelzi, hogy ezen a területen egyik fél sem tud önmagában eredményt elérni, mindig támaszkodnia kell a többiekre. Nem elegendő a jó együttműködés az érdekegyeztetés országos szintjén, amelynek kedvező gyakorlatára a fentiekben már utaltam, meg kell teremteni ennek lehetőségét az egyes munkahelyeken is. A javaslat a munkavá llalói érdekképviseletek munkavédelemmel kapcsolatos lehetőségeit és jogait nem érintve, nyugateurópai mintára lehetővé kívánja tenni a munkavédelmi érdekképviseletet. A képviselő megválasztása a javaslat szerint nem kötelező, a munkavállalók elhatározásá n múlik, de ha kívánják, a munkáltatónak nemcsak tudomásul kell vennie, hanem működésének lehetőségeit is biztosítania kell. Véleményem szerint ez is elősegítheti a munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartását és ezzel a körülmények javítását.
