Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 3. hétfő a tavaszi ülésszak 26. napja - Az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - PESTI FERENC (MDF)
2008 A felszólalások következnek. Kérem képviselőtársaimat, jelezzék felszólalási szándékukat. Elsőként megadom a szót Pesti Ferenc képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Pesti Ferenc (MDF) PESTI FERENC (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat címéből nem lehet következtetni annak tartalmára. Röviden itt a magyar gyógyszerellátás privatizációjáról van szó. Nevezetesen arról , hogy ki a tulajdonos: az állam vagy az önkormányzat? A törvényjavaslat szerint és véleményem szerint is az állam. Pár héttel ezelőtt az alkotmányügyi bizottság nevében Salamon László képviselőtársam a következő mondattal kezdte a törvénymódosítás általán os vitáját: "A gyógyszertári központokat létesítő határozatok nem egységesek." Javaslom, nézzük meg, hogy miért nem egységesek. Hiszen mind a 20 gyógyszertári központot azonos időben, azonos céllal hozták létre. Véleményem szerint ez az egyik legfontosabb kérdés. Hogy a kérdésre egyértelmű választ kapjunk, vissza kell menni a történések kiindulópontjához, az 1950. évi 25ös számú törvényerejű rendelethez, amely rendeletet joggal lehet a gyógyszerészet Trianonjának nevezni. Ez az államosítási rendelet, amely nek 1. § (1) bekezdése a következőképpen szól: "A magántulajdonban álló közforgalmú gyógyszertárak a jelen törvényerejű rendelettel állami tulajdonba vétetnek." Hogy ez minden gyógyszertártulajdonos számára egyértelmű legyen, a 2. § (1) bekezdése a követk ezőket hozta az érintettek tudomására, idézem: "Az állami tulajdonbavétel folytán az állam a közforgalmú gyógyszertár céljára rendelt vagyontárgyak tulajdonjogát szerzi meg. A közforgalmú gyógyszertárral kapcsolatos jogok, jogosítványok és engedélyek az ál lamra szállnak." Mint jogi érdekességet említem meg, hogy a gyógyszertár működtetésének a joga, az úgynevezett személyi jog addig is a gyógyszerellátás egészségügyi fontossága miatt állami jogosítvány volt, amelyet a gyógyszerész koncesszióként kapott, de biztos, ami biztos alapon ezt is államosították. Az így "megszerzett" - ezt a szót idézőjelben mondom, hogy megszerzett, az így "megszerzett" - vagyonnal alakítja meg a Népgazdasági Tanács szovjet mintára megyénként a gyógyszertári központokat. 1957ben az állam a felügyeleti jogot a megyei tanácsok egészségügyi osztályaira ruházta. 1985 és 1988 között a megyei tanácsok az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény és a végrehajtásáról rendelkező 33/1984es minisztertanácsi rendelet alapján új létesít ő határozatot adnak ki, ahol alapító szervként 16 megyében a megyei tanácsot tüntetik fel, 12 megyében közüzemi vállalatnak is minősítik a központokat, kedvezőbb adózási lehetőségek miatt. A gazdálkodószervek közhitelű nyilvántartását tartalmazó cégjegyzék négy megye kivételével alapítóként a Népjóléti Minisztériumot és a Népgazdasági Tanácsot, alapító határozatként pedig két megye kivételével az 1950es alapító okiratot tünteti fel, és valamennyi vállalatot állami vállalat kategóriájába sorolja. A feltett kérdésre a válasz tehát: az új létesítő határozatok azért nem egységesek, mert a törvényt minden megyei tanács úgy értelmezte, ahogyan ez az adózás és bérezés szempontjából a vállalat számára a legkedvezőbb volt. Ez egyértelműen tükröződik az előző felsoro lásból. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy most sem értem, hogy egy 35 éve működő vállalatot miért kellett újraalapítani. E rövid történeti visszatekintés után szeretném képviselőtársaim figyelmét a gyógyszerészet jelene és jövője felé irányítani, mert ezze l a rövid, egymondatos törvénymódosítással, illetve visszavonással egy 750 éves múlttal rendelkező gyógyszerészet jövőjét fogjuk eldönteni.
