Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KIRÁLY B. IZABELLA (MDF)
3 Egy másik napilap '93. január 28án: "Miután lejárt az őrizetbe vétel 72 órás törvényes határideje, ezért a rendőrségnek szabadlábra kellett helyezni a fiatalokat. Egyébként mind a nyolcan büntetlen előéletűek." Új Magyarország, 1993. január 30a, szombat. Egy másik napilapból való idézettel kezdi: "Lassan sz ivárog a hír a Döbrentei téri nemzeti ifjakról." Aztán így elmélkedik: "Így közlik velünk, hogy minden, ami nemzeti, az bőrfejű, fasiszta, antiszemita, fajgyűlölő. Úgy vegyük ezt, hogy akkor minden, aminek ez a jelzője, az is ekként ítélendő meg: a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum vagy a nemzeti zászló? De hát ennél sokkal többről van szó. Arról az elvakult terrorról és cinizmusról, amit szavakkal, jelzőkkel követnek el gátlástalanul, mert mindig akadnak - nem is kevesen , akik egyegy, valóban ijesztő, á m országosan mégsem jellemző esemény kapcsán mintegy megfellebbezhetetlenül és hisztérikusan elüvöltik magukat: nemzeti." A Döbrentei téri eseményekről beszámolt a 168 óra is. "Némi zavar a simára borotvált fejbőr alatt" - mondja a szerkesztő riporter. Kin ek a felelőssége, ha az új ifjúsági szubkultúrát, a kopaszságot, a férfiasságot, a testi erőt mint új divatot mindenáron megideologizálja? Állandó elutasítás, megalázás, gúnyolás - évezredes pedagógiai tapasztalat - ellenállást, dacot szülhet, mely akár ön pusztító mechanizmusokat is hozhat létre és működtethet. Érezzüke a felelősséget? Itt a gyerekeinkről van szó. És némi zavar van a simára borotvált fejbőr alatt? Kérdezem: kinek a felelőssége a némi zavar? Az elmúlt 45 évben hazugságban éltünk. A gyerekei nk az utóbbi években szinte csak hazugságban, mert sajnos, a család már a kettős nevelésre sem volt alkalmas, sok család. A nevelést a tv és a video vette át. A történelem, amit az iskola tanított, egy parttalan adathalmaz, melyből a magyarság és Magyarors zág helyzete, szerepe világosan ki nem derült. Ilyen körülmények között az, hogy egyáltalán létezik - márpedig létezik - nemzeti szellemű magyar ifjúság, maga a csoda. Azonban még kérdezni sincs lehetőségük, választ pedig ugyan kitől várhatnának? Miközben a Művelődési Minisztérium az oktatási törvényeket és a nemzeti alaptantervet legszélesebb pedagógiai követelménnyel megvitatta, néhány áltudományos intézmény, amelyeknek az elmúlt évtizedekben kezükben volt a magyar iskola, gáncsoskodnak, kerekasztal melle tt vitázgatnak, mindent elkövetnek elsősorban a nemzeti szellem érvényesülése ellen. A tanítók, a gyerekek három éve várnak, a törvény és a nemzeti alaptanterv pedig késik. Nehéz helyzetben van az ifjúság. Különösen a nemzeti szellemű politikai ifjúság. Ni ncs pénz, nincs szponzor. Ha nem akarnak beolvadni az arctalan pártokba, akkor különösen nagy a veszélye a provokációknak. A köreikben jelentkező ideológiákkal nyíltan kellene foglalkozni, programjukat megvitatni, és elgondolkodni azon, hogy a most Parlame ntben ülő pártok milyen programot, milyen jövőt kínáltak az ifjúságnak. Mert mit ér az a program, és valójában kiért van, ami mellé az ifjúság nem sorakozik föl? Az esetleges erőszakosság erőszakkal nem fojtható el. A kiváltó okokat kellene elemezni. Miköz ben a felnőttek bátortalanul nézelődnek és próbálják elhessegetni maguktól a súlyos gondokat, az ifjúság nagyon is jól érzi: a közeljövő nagy kihívásaira sürgősen megoldást kell találni, mert a játék - a nagy történelmi játék - az ifjúság bőrére megy. A na gy gondokra pedig egyelőre nincs megoldás: a migráció, az újkori nagy népvándorlás, a recesszió, az általános gazdasági válság, a demokratikus intézmények válsága, csődmegoldó képességének teljes kudarca, s az egészséges nemzettudat erőszakos, mesterséges elfojtása. A magyar ifjúság előtt a távlatok nem kecsegtetők. Az az ifjúság, amely csak fogyasztónak neveltetett, éppen a gazdasági nehézségek miatt óriási megpróbáltatások elé néz. Ha bizonytalankodik, ha kapaszkodókat keres, a felnő tteknek kell tudni a kötelességüket. Teljesítjüke mi mindannyian a kötelességünket?
