Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - JUHÁSZ PÉTER, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
200 JUHÁSZ PÉTER, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország energiafelhasználása a gazdaság teljesítőképességével arányosan immár egy évtizede csökkenő tendenciá t mutat. Ennek fellelhető jelei különösképpen az utóbbi években mutatkoztak meg. Magyarország energetikailag sohasem volt önellátó, mindig rá volt szorulva külföldi partnereire. Az elmúlt 45 év alatt energetikai szempontból az ország legnagyobb és szinte e gyedüli importőre a Szovjetunió volt. Az ebből fakadó problémák már a '80as évek elején megmutatkoztak a magyar gazdaságban. Ekkor hirdette meg az akkori kormány energiaracionalizációs programját. Ez gyakorlatilag sem az energiatermelésben, sem a fogyaszt ói felhasználásban nem hozott valós struktúraváltást. Az '50es évek és az ezt követő gigantomániás energiafejlesztési politika konzervált állapotát nem volt képes feloldani. Az ipar, a mezőgazdaság és a kommunális szerkezet hasonlóképpen alakult, és ettől eltérni mind a mai napig nem tudtunk. Energiahelyzetünket a szénféleségeken alapuló elsőbbség, majd a '70es évek szénhidrogénprogramjai kapcsán a vegyes felhasználású energiarendszerek jellemezték. A nehéziparra berendezkedett ország az elmaradt technol ógiai struktúrák miatti kielégítetlen energiaéhségének enyhítésére növekvő energetikai beruházásokat végzett. Ez az egyoldalú függőség az elmúlt két évben a volt Szovjetunión belül növekvő politikai és gazdasági problémák miatt is Kormányunk fokozott diver zifikációs politikáját eredményezte. A több lábon állás már csak tűzoltás lehetett, ám mindenféleképpen ennek köszönhető, hogy energiarendszerünk elkerülhette a teljes összeomlást. Ma az ország energiafelhasználásának 53%át hazai termelés biztosítja. Ezen belül szénből 85%ban, kőolajból 30%ban, földgázból 60%ban vagyunk önellátók. A fogyasztott villamos energia 79%át elégíti ki a hazai termelés. A hazai villamosenergiatermelést döntően erőművekből elégíti ki a következő megosztás szerint: atom 37%, sz én 18%, olaj 8,5%, földgáz 13,5%, üzemi és vízi erőművek 2%. Természetesen ez az eredmény az ország energiafogyasztásának csökkenésével volt elérhető. Ez a csökkenés 1990ben több mint 6%, 1991ben 12%, '92ben 68% körül volt. A termelőszektorban 14%os c sökkenés volt tapasztalható, míg a lakossági termelői növekedés 1,6%ot tett ki 199091 viszonylatában. A fentieken kívül nagyon sok tényező, így különösen az olaj, szénliberalizáció, az ártámogatások megszüntetése és így az energiaárak világpiaci áraihoz való igazítása stb. eredményezte az energiafelhasználás csökkenését. Valós áttörésről nemigen beszélhetünk, hiszen az energiatermelő és elosztó rendszereink műszaki, technológiai, szerkezeti struktúrája, az állam mai napig meghatározó monopóliumai, tulaj doni mivolta gátolja a szükséges és gyors szerkezetváltást. Ma még ebből kifolyólag Magyarországnak nincs saját primer energetikai erőforrásokra épülő energetikai koncepciója. Európa minden országa elsősorban saját energiaforrásainak lehetőségeiben keresi a megoldást. A diverzifikálás csak másodlagos tényező, noha az is szükséges. Az átfogó árpolitika ma az energiapolitikai koncepció hiánya miatt nem érvényesül, és nincs is kidolgozva, megelégszünk a világpiaci árakkal. A világban alkalmazott árstratégiával nem élünk, így a fogyasztót nem is tudjuk megfelelően irányítani nemzeti erőforrásaink felhasználása felé. A struktúraváltás szerves része, hogy belássuk, Magyarországnak szűkös primer energiahordozókészlete miatt villamosenergiaiparát kell fejlesztenie . Legfontosabb teendő a rossz hatásfokkal üzemelő energiatermelő berendezések rekonstrukciója. A megkövült és rossz struktúrák tárházát szaporítja az a tény, hogy az országban mintegy 640 ezer távfűtéses lakás energiaellátásának körülbelül csupán 40%a az erőművi hulladékhőre telepített megoldás. Korszerű energiafogyasztók széles körű elterjesztése, a rossz hatásfokú fogyasztói készülékek, struktúrák kiváltása átfogó kormányzati hitel- és árpolitikát kíván. Ezen eszközök nélkül nem nagyon várható a fogyaszt ók szerkezetváltási aktivitása. Arról nem is beszélve, hogy a biztos piac és tulajdonlási privatizációs változások bevezetése nélkül az a hatalmas tőke, amelyre az energiaiparnak szüksége lenne, nemigen jön be az országba.
