Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bős-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről Brüsszelben, 1993. április 7-én aláírt különmegállapodás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javasla... - JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
1820 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik tehát a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bősnagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről Brüsszelben 1993. április 7én aláírt különmegállapodás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Az előterjesztést 9791es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót Jeszenszky Géza külügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Dr . Jeszenszky Géza külügyminiszter, a napirendi pont előadója JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bősi vízlépcső ügyében Szlovákia és Magyarország között sajnálatosan - és nem a mi hibánkból - kirobbant vita fontos pontj ához érkezett azzal, hogy 1993. április 7én a magyar és a szlovák kormány képviselője aláírta az úgynevezett különmegállapodást, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordul a vitás kérdések eldönt ése céljából. A tisztelt Házat szeretném emlékeztetni arra, hogy a magyar Kormány megalakulásától fogva következetesen arra törekedett, hogy a nagymarosi építkezés felhagyását követően a bősi vízlépcső kivitelezését az érintett országok közös megegyezéssel állítsák le, és állapodjanak meg a beruházás felszámolásának leggazdaságosabb és ökológiai, valamint hajózási szempontból legcélszerűbb formájáról. 1991. április 16án - tekintettel a súlyos gazdasági és ökológiai következményekre - az Országgyűlés határo zatot hozott a bősnagymarosi vízlépcsőrendszerre kötött 1977. évi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetéséről, és megbízta a Kormányt, hogy kössön új államközi szerződést a vízlépcsőrendszer elhagyásából származó következmények rendezése céljáb ól. E határozat szellemében a magyar Kormány számos tárgyalást folytatott partnerével, de sajnos, eredménytelenül. Nem sikerült közös megegyezésre jutni Csehszlovákiával, illetve a szlovák kormánnyal arról, hogy a természeti értékek fontosságát és a gazdas ágossági szempontokat is szem előtt tartó szemlélettel felülvizsgáljuk és megszüntessük az 1977ben létrehozott államközi szerződést, és ezzel felszámoljuk a sztálinista természetátalakítás torz gondolatának ezt a megnyilvánulását. A kétoldalú tárgyalásokk al egyidejűleg viszont az akkori csehszlovák parlament és kormány döntést hozott a bősi vízi erőmű egyoldalú alapon történő üzembe helyezéséről, majd nagy erőkkel hozzálátott a Duna erőszakos elterelését is magában foglaló munkálatokhoz. A kétoldalú megbes zélések sikertelenségét tapasztalva a nemzetközi közösséghez fordultunk, hogy megakadályozzuk a készülő súlyos jogsértést. Az Európai Közösségek bizottságának alelnöke 1992 áprilisában javaslatot tett arra, hogy közreműködésével történjék kísérlet a vita r endezésére. Feltételeit, amelyek tartalmazták a visszafordíthatatlan lépésektől való tartózkodást is, Magyarország elfogadta, a csehszlovák kormány azonban nem volt hajlandó teljesíteni. E fejlemények ismeretében határozott a tisztelt Ház arról, hogy a tér ség környezeti értékeiben végbemenő további pusztításért nem kívánja a felelősséget megosztani csehszlovák partnerével, és felhatalmazta a Kormányt az 1977. évi kétoldalú államközi szerződés egyoldalú megszüntetésére, ami 1992. május 25ei hatállyal megtör tént. Egyidejűleg ismételten felajánlottuk új államközi szerződés megkötésének lehetőségét a fennmaradt problémák megoldása érdekében. Kezdeményezésünk érdemi válasz nélkül maradt, sőt a csehszlovák kormány fokozta erőfeszítéseit az úgynevezett Cváltozat mielőbbi befejezésére, amitől ekkor már az erősödő nemzetközi nyomás sem tudta eltántorítani. Kitérő válasz érkezett Kormányunk azon indítványára is, amelyben kétoldalú megegyezés híján a Hágai Nemzetközi Bíróság közös megkeresését javasoltuk partnerünknek . A közös jogorvoslás lehetőségének halogatása, majd a Duna elterelésének tényleges bekövetkezése rákényszerítette a magyar Kormányt arra, hogy a súlyos jogsértés miatt 1992. október 23án egyoldalú keresettel forduljon a Nemzetközi Bírósághoz. A Bíróság - szabályzata értelmében - eljuttatta indítványunkat a csehszlovák kormányhoz, amely azonban ezúttal is kitérő választ adott.
