Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 20. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
1736 Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az agrárgazdaság tervezett és folyamatban lévő átalakulása, az Európai Közösséggel való intenzív kereskedelmi kapcsolatok kialakítása nyilván több fontos döntés meghozatala alapján történik. A döntések közül talán a legfontosabb az új, a minőségileg is magas színvonalú termékstruktúra és termékszerkezet kialakítása. A világon mindenütt a kutatóintézetek feladata ezek tudományos előkészítése és megalapozása. Magyarországon nyolc agrárkutatással foglalkozó intézet létszáma, az elmúlt három évet tekintve, ezer fővel csökkent. A részükre ny újtott támogatás az 1990. évi tényhez viszonyítva teljes mértékben azonos öszszegű, de reálértéken csökkent. Ez utóbbi egyébként magyarázható lenne a nullaszázalékos inflációnál magával a létszámcsökkentéssel, de jelenleg nálunk nem erről van szó. Kérdezem a miniszter urat, hogy a létszámcsökkenésen belül milyen arányú a tudományos kutatói álláshelyek megszűnésének aránya. Kérdezem továbbá, hogy milyen módon kívánja megakadályozni a további csökkenést, kape a Kormánytól, a Kormányon belül elég segítséget a szükséges támogatások összegének növelését illetően. Bízva abban, hogy a kutatóintézeti tevékenység fontosságának megítélésében egyetértünk, várom válaszát. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Kérem, hogy a kérdésre dr. Szabó János földművelésügyi miniszter úr adja meg a választ. Dr. Szabó János földművelésügyi miniszter válasza SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Suchman Képviselőtársam! Elöljáróban három dolgot szeretnék leszögezni. Az első, kétségtelen, hogy az agárkutatás helyzete aggodalomra ad okot Magyarországon. A második az, hogy ennek egyedül és kizárólag pénzügyi háttere van. A harmadik pedig az, sajnos, hogy ennek megoldása meghaladja tárcánk kompetenciáját, pontosabban szó lva az anyagi lehetőségeit. Kétségtelen, a jelenlegi állapot az, hogy az 1990. évi költségvetési előirányzathoz képest az az összeg, amelyet kaptak 1993ban - ez a nyolc agrárkutatóintézet - kevesebb, mint 1990ben volt. Ennek az oka, ami egyébként az ált alános költségvetési helyzetünknek, ami az egész magyar mezőgazdaságnak a problémája, magyarul a tőkeszegénység, a pénztelenség. Az is igaz, hogy ezzel összefüggésben a kutatóintézetek személyi állománya csökkent. Nem az ön által mondott ezer fővel csökken t 1990től 1993 első negyedévéig bezárólag, hanem mintegy kereken 750 fővel, de e szám is ugyanolyan, aggasztó tartalmát tekintve, mint amit ön említett. Szeretném elmondani, hogy ez 30%os csökkenést jelent. Ezen belül a kutatói létszám 22%os csökkenő sz ámot mutat. Az esetleges számok tisztázása végett mondom az abszolút számokat is, ami azt jelenti, hogy 1990ben 2585 fő volt az összlétszám, 1993ra ez 1818ra csökkent, és az 1990es 422 fő kutatói létszám 329 főre csökkent. A teljesség kedvéért azonban meg kell mondani azt, hogy a csökkenés oka nem kizárólag csak a hiányzó pénzügyi ellátottságban keresendő, hanem egy bizonyos fajta ésszerűsítésben, racionalizálásban. Tudniillik eredendően - mint annyi minden más ebben az országban - a kutatói állomány is túlméretezett volt. Egyébként is tervbe volt ez véve, s a terv végrehajtásra is került addig a mértékig, ameddig most időben eljutottunk. Ennek eredményeként is létszámcsökkenés következett volna be, de nem ilyen mértékű. Ehhez hozzátenném, az a körülmény , hogy nem keresnek olyan jól a kutatók az intézetekben, elviszi őket az élet más területére. A fő munkaidejük mellett tudunk kereseti lehetőséget biztosítani számukra az OMFB pályázatával, más pályázattal is. Ez is - miután milliárdos tételekről van szó,
