Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 20. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka:
1714 meghatározzák, e törvény elfogadásával számos módosításra szorulnak. Célszerű volna, ha a javaslat a záró rendelkezések között ezen további törvények elfogadásának határidejét is kitűzné. Tisztelt Ház! A FIDESZ parl amenti képviselőcsoportja elfogadhatónak tartja a törvényjavaslat szigorú hangvételét, amennyiben az világos és kiszámítható, és az eljárási garanciákat hatékonyan építi be a törvény szövegébe. Az említett hiányosságok pótlása és további pontosítások beikt atása mellett a javaslatot frakciónk el tudja fogadni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Horváth Tivadar képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának, és átadom az ülés ve zetését Szűrös Mátyás alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Felszólaló: Dr. Horváth Tivadar a KDNPképviselőcsoport nevében HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselő csoportja vezérszónoka: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az elhangzottakból is kiderült, a szóban forgó törvényjavaslat tárgyalásának létjogosultságát ebben a Házban és ebben az országban nem vitatja senki sem. E század végének egyik nagy kihívása a migráció problémája, emberek százezrei, milliói vesznek kezükbe vándorbotot, hogy olyan országokban érjenek célt, ahol biztonságosabb életfeltételeket, nagyobb jólétet találnak a maguk számára. A főként gazdaságilag motivált tömeges vándor lás jelenségeinek kezelése manapság legalább olyan méretű világproblémát jelent, mint például a gazdasági recesszió, a környezetszennyezés egyre súlyosbodó krízise. (11.40) Magyarország számára is elengedhetetlen az idegenrendészeti problémák törvényi úton történő rendezése. Magyarország, illetve a Kárpátmedence szinte egész története megírható a sokszor szívesen fogadott, kezdeményezett, vagy máskor elhárítani nem sikerült bevándorlások, betelepedések történeteként. A gazdaságilag elmaradott országokból n agyfokú gazdasági migráció elsődleges úticélja ma NyugatEurópa, amely ostromlott várként éli meg, hogy a foglalkoztatást, boldogulást remélők tömegei igénylik ajtaja előtt a bebocsátást. A vándorbotot ragadott, elszánt és elkeseredett emberek sem eszközök ben, sem módszerekben nemigen válogatnak céljuk elérése érdekében. Magyarország a 80as évek végére az első frontvonalba került. Az egészen közeli múlt eseményei között mindannyian emlékszünk még '89'90 körül az egykori keletnémetek vagy a romániai menekü lők tízezreinek be- és átbocsátására. Érdemes megemlíteni, hogy ekkor fogadta el az országgyűlés a ma is hatályos törvényt, a '89. évi XIX. törvényt a bevándorlásról, azonban a Romániából menekülők jogállása például - az ott kialakult háborús viszonyok mia tt - semmiképpen sem volt rendezhető ez alapján a törvény alapján. Magyarország ekkor csatlakozott a Genfi Konvencióhoz, és létrehozta a BM Menekültügyi Hivatalát, de ekkor a rendőrség már körülbelül 30000 romániainak adott ki tartózkodási engedélyt. '89b en és a 90es évek elején óriási mértékben növekedett meg azoknak a külföldieknek a száma, akik egyéni turistaként utaztak be Magyarország területére, vagy illegálisan lépték át az ország határát, többségében Európán kívüli országokból, azon célból, hogy i llegálisan NyugatEurópába távozzanak. A keleti országhatár nyitottabbá válásával egy időben ment végbe a nyugati szomszédainknál határszakaszaik lezárása és határrendjük megerősítése. Magyarország ma még nem az a Kánaán, amelyet az ide legálisan vagy ille gálisan beutazók végső céljuknak tekintenek, s a fejlemények kényszerű következménye, hogy egyre nagyobb tömegekben rekednek nálunk az ilyen külföldiek. A
