Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 19. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
1689 tudta érvényre juttatni, ezért csoda, hogy 20000 orvos mégis tagja a kamarának, ami bizonyítja az orvostársadalom önszerveződési akaratát. Kedves kollégám, Fáklya Csaba képviselőtársam az SZDSZ soraiból az úgynevezett kötelező tagság kérdésében épp azt hozta fel ellenérvként, hogy lám, 16000 orvos nem lépett be a kamarába. Ők az önkéntes kintmaradást választották. Nyilvánvaló azonba n, hogy azért nem léptek be, mert kevésnek tartották az egyesületként működő kamara jogosítványait, azt, amit most végre törvényben fogunk biztosítani. Mindazonáltal elismerésre méltó, hogy a mostani kamara öt éve küzd a kamarai törvényért, és ez idő óta l ankadatlanul dolgozik a törvény koncepcióinak kidolgozásán. Az előttünk fekvő tervezethez is számos olyan módosító indítványt dolgoztak ki, amelyeket mi, orvos képviselők jó szívvel nyújtunk be a tisztelt Ház elé. Az orvosi kamara jelentős szervezettségi f okot ért el, ami megkönnyíti az új szervezet létrehozását. Vezetősége deklarálta, hogy a teljes körű tagsággal velejár a teljes körű tisztújítás. Nyilatkoztak arról is, hogy nem politikai vagy egyéb hatalmi célokat tűztek ki maguk elé. Az általá nos vita eddigi folyamán gyakran felmerült az a kérdés, hogy megelőzhetie az orvosi kamarai törvény az általános kamarai törvény megszületését. Minden jel arra mutat, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet teljes mértékben igazodik a nemzetközileg elfogad ott és kipróbált kamarai alapelvekhez. (20.00) Miután orvos- és jogászkörökben az elmúlt években állandóan napirenden volt e kérdés, nagyon intenzív kutatás folyt ezen a téren. Kétségtelen azonban, hogy az időfaktor is szerepet játszott abban, hogy az orvo si kamarai törvénynek most meg kell születnie, ugyanis a 24. órában vagyunk. A társadalombiztosítási finanszírozási rendszerben, amelynek kialakítása most zajlik, és júliustól egy újabb fázisába lép, az orvosok egészen új helyzetbe kerülnek. Egy részük vál lalkozó lesz, más részük közalkalmazott. A teljesítményfinanszírozás versenyt fog jelenteni. Megváltozik az orvosbeteg, orvosorvos viszony. A hierarchikus egészségügyi felépítményből kétpólusú alapellátás és szakellátás - egészségügyi ellátás alakul ki. Lebomlik vagy legalábbis változik az intézeti hierarchia is. Az orvos jövedelme, munkájának körülményei nem az államhatalomtól, hanem a társadalmi önkormányzat alatt működő társadalombiztosítástól függenek majd. A tárca, a Kormány, a Parlament az egészségü gyre, orvostársadalomra vonatkozó jogszabályok lévén lesznek partnerei. Mindent egybevetve most e bonyolult új jogviszony kialakulása közepette égetően szükséges ezt a törvényt megalkotnunk, amelyik biztosítja egyfelől az orvostársadalom közjogi mozgásteré t, másrészt sajátos érdekvédelmét. Nagyon fontos kérdéskör, hogy mit értünk az orvosi kamara érdekképviseleti szerepén. Le kell szögezni, hogy az orvosi kamara nem szakszervezet, ezért érdekvédelmi eszköztára is csak bizonyos pontokon azonos azzal. A legf őbb különbség abban van, hogy az orvosi kamara érdekvédelmi tevékenységének központjában annak a hosszú távú és állandó célnak kell állnia, hogy mindenkor biztosítja a magyar orvosi kar méltó helyét a társadalomban. Az orvosok társadalmi elismerése pedig k izárólag erkölcsi és szakmai színvonalukon múlik. Olyan törvényt kell tehát alkotnunk, amelyik az etikus orvosi magatartás mindenekfölötti érvényesítését segíti elő. Ez a legfőbb parancs pedig természetesen adódik abból, hogy az orvosi hivatás alanya és cé lja az ember, mégpedig betegségénél, elesettségénél, laikusságánál fogva a kiszolgáltatott ember, akinek sorsa és élete az orvos kezében van. Nyilvánvaló, hogy a sorsok és életek csak szilárd etikai alapon lehetnek az orvos kezében. Világos az is, hogy a m egfelelő szakmai tudás és biztonság megszerzése is erkölcsi kérdés. Mindebből következik, hogy az orvosi etikát azért kell az orvosi kamarai törvény esszenciájának
