Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 19. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
1686 CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután jelentős számú módosító indítványt fogalmaztunk meg mi is, nekem egyetlen kérésem volt, az idő előrehaladtának ellenére hallgassák meg türelemmel monda nivalómat, amit legszívesebben írásban adnék át miniszter úrnak, de mégis szeretném a nyilvánosság előtt is kifejteni módosító javaslatainkat, indokló érveinket. Az eddigi vitában érthetően a köztestülettel kapcsolatban hangzott el a legtöbb szó. Nem árt e zért talán összefoglalni a legfontosabb fogalmi elemeket, legalábbis azokat, amelyeket mi a legfontosabbaknak tartunk. A köztestület, ha jól értettük, olyan feladatok ellátására szerveződik, amelyeket egyébként az államnak kellene ellátni, törvény hozza lé tre, vagy törvény felhatalmazása alapján maguk az érdekeltek. Az adott tevékenységet végzők teljes körét átfogja, az önigazgatási tevékenységhez igénybe vehet meghatározott közhatalmi jogosítványokat, saját tulajdonnal rendelkezhet, tevékenysége felett az állam csak törvényességi felügyeletet gyakorol, és további fogalmi elem, hogy a tevékenység, illetve azok folytatóinak köre megfelelő társadalmi súllyal rendelkezzenek. Napjainkban két olyan kamara működik, amely véleményem szerint szinte minden tekintetbe n megfelel a köztestület előzőekben felsorolt ismérveinek. Az egyik az ügyvédi, a másik a közjegyzői kamara. Ki kell emelnem, hogy mindkét kamara a kötelező tagság elvén működik, és hatályos szabályozásuk lényegében 1990 után alakult ki. Van tehát preceden s a jelenlegi Parlament döntései között is arra, hogy a köztestületnek megfelelő szakmai kamarákat hozzon létre. Fontos továbbá, és erről nem esett szó, hogy a köztestület nemcsak önigazgatással és közhatalmi jellegű jogosítványok gyakorlásával látja el fe ladatát, hanem azzal is, hogy tagjai számára bizonyos szolgáltatásokat nyújt. Az önigazgatási és a szolgáltatási feladatokat ellátó köztestület önállóságának kulcskérdése, hogy milyen anyagi forrásokra támaszkodhat, illetve tagjaitól ilyen címen igénybe ve tt anyagi javak tekintetében az állam milyen magatartást tanúsít. Az egyik lehetséges bevételi forrás éppen az állami feladatokra való tekintettel és a közérdekre való hivatkozással az állami költségvetésben évente megállapított állami támogatás. A bevétel másik fő forrása a tagoktól beszedett hozzájárulás, tagdíj vagy járulék. A fejlett európai demokráciákban általános gyakorlat, hogy az állam csak kisebb részben nyújt támogatást az egyes köztestületeknek közvetlenül, támogatásának jelentősebb formája, hog y a beszedett tagdíjakat mentesíti az adófizetés alól, egyrészt a tagok, másrészt a kamara oldalán. Tehát a köztestületbe befizetett tagdíj kétszeres adómentességet élvez. A most létrehozandó kamarák gazdasági stabilitása rendkívül kétséges. Nemcsak arra s zorulnak, hogy az állam az első időszakban költségvetési támogatást nyújtson számukra, illetve biztosítsa részükre az említett kettős adómentességet, hanem bizonyos tárgyi feltételek megteremtésében is szerepet kell véleményünk szerint vállalnia. Mindezeke t elsőrebocsátva a javaslathoz a következő általános észrevételeket fűzöm a legfontosabbnak tartott két kérdéskörben. Egyik: a kamara jogállását meghatározó rendelkezésekről. A javaslat preambuluma és az 1. § ad eligazítást a tekintetben, hogy ténylegesen milyen jogállást kíván biztosítani a kamarának. Az általa használt fogalmak központi eleme a szakmai önkormányzat és az érdekképviselet. Két terminológia hiányzik: az egyik az önigazgatás, a másik pedig a köztestület. Ahhoz tehát, hogy a javaslat szerinti kamara megfeleljen a felsorolt ismérveknek, szükségesnek látszik egy pontosabb definíció. Másodszor: a kamara feladatairól.
