Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
162 TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Igen. Kívánok, Elnök Úr. ELNÖK (Szabad György) : Képviselő urat illeti a szó. Felszólaló: Dr. Torgyán József (FKgP) TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése mindenekelőtt azért volt fontos, mert tiszta vizet önthetünk a pohárba, hogy ki akarja ennek a kér désnek a rendezését, és ki nem. De függetlenül a szavazati eredményektől, már szeretném jelezni, hogy bizonyos eredményei vannak ennek az előterjesztésnek már most is, hiszen az én előterjesztésemet követő két nappal később Boross Péter belügyminiszter úr jelezte a televízióban, hogy ő is beterjeszti végre ezt a törvényjavaslatot, és úgy gondolom, hogy akkor, amikor a magyar közszolgálati televízió nem adott hírt arról, hogy a kisgazdapárti előterjesztés megelőzte a belügyminiszteri előterjesztést - ezt már talán nem is lehet rossz néven venni attól a televíziótól, amelyik a Kisgazdapárttal szemben mindig is olyan ellenséges a mai napig is, mint amilyen volt az állampárt időszakában, de én úgy gondolom, hogy , önmagában az a tény, hogy a belügyminiszter úr jelezte, hogy ő is beterjeszti az ügynöktörvényt, ez a kisgazdapárti előterjesztésnek részsikerét jelenti. A törvény egyébként merőben új módon közelíti meg a felmerült kérdéseket. Mindenekelőtt meghatározza az ügynök fogalmát, és azt mondja, hogy az ügynö k fogalmához kell egyrészt valamiféle nyilvántartásban szerepelni, kell hozzá egy saját kezű aláírás és legalább egy jelentés. Nem kettő, de legalább egy. Úgy gondolom, hogy minden fogalmat definiálni kell, és ennek a törvénynek az az előnye, hogy azzal ke zdi, hogy a fogalmakat tisztázza, és miután a mi megítélésünk szerint a magyar társadalom nagyon is tudta, hogy kik az ügynökök, és kik nem azok, ezért ez a törvény lehetőséget ad annak a felderítésére és megközelítésére olyan módon is, hogy azokat a belüg yi tiszteket, akik ebben a körben érdekeltek voltak, ha fellelhetők, meg kell hallgatni, a tényállást tisztázni kell, és a férfi ügynökök vonatkozásában a katonai nyilvántartás adatait is be kell szerezni, miután a vonatkozó törvényes előírások szerint köt elező volt a Belügyminisztérium nyilvántartását a katonai nyilvántartás részére is megküldeni. Tehát a kétfajta adat összevetésével és a valamikori ügynököt irányító tiszt kihallgatásával rendkívüli módon közelhozható a valósághoz a tényállás. Ebbő l indul ki a törvényi előterjesztés, és hogy ne lehessen a törvényjavaslatban írtakat elkenni, ezért a javaslat a nyilvánosságot előírja az ügy kezelését illetően, és azt mondja, hogy minden szervezet, amely bármiféle nyilvántartással rendelkezik, és ez ne mcsak a Belügyminisztériumra, a Nemzetbiztonsági Hivatalra, a rendőrkapitányságokra vonatkozik, hanem minden állampolgárra is, köteles 72 órán belül nyilvánosságra hozni, a Magyar Közlöny szerkesztőbizottságának meg kell küldeni ezeket az adatokat, és a Ma gyar Közlönyben kell közzétenni azt a listát, amely ilyen módon rendelkezésre áll. Aki vitatja azt, hogy az ő neve jogszerűen szerepel ezen a listán, annak pedig az a lehetősége áll fenn, hogy perelheti a személyének a nyilvánosságra hozatalát, listára ker ülését, mégpedig az ügy kiemelt jelentőségére tekintettel a fővárosi, illetőleg a megyei bíróság jár el első fokon, míg másodfokon a Legfelsőbb Bíróság soron kívüli eljárás keretein belül. Ami rendkívül lényeges: nemcsak a birtokában, az állampolgárok birt okában lévő listákat kell nyilvánosságra hozni, hanem a bírlalatában lévő, tehát nem jogszerűen birtokolt adatokat is, éppen azért, hogy ne lehessen a kérdés tisztázása alól kibújni.
