Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BRATINKA JÓZSEF, DR. a külügyi bizottság előadója:
1554 nemzeti kisebbségekről. Ha igen, mi a nemzeti kisebbségeknek a kritériuma. Mi az, ami megkülönbözteti mondjuk vallási, esetleg szexuális vagy más típusú kisebbségektől. Ennek a hosszú gondolkodási folyamatnak a végén azt hiszem, hogy négy alapvető kritérium együttes érvényesülését kell alapul vennünk. Az egyik nyilvánvaló: numerikus, számbeli különbözőség. Valamilyen csoport kevesebb, mint egy másik, tehát kisebbségben van a többséghez képest. Ez még önmagában nem elé g, sőt ennek alapján azt hiszem, hogy mindenféle megkülönböztetés is csak önkényes lehet. Ezért kellenek minőségi kritériumok, mégpedig az, hogy eltérő kulturális, nyelvi, vallási, etnikai és egyéb jegyekkel rendelkezik. Ez lehetne tehát egy minőségi jegy. Ennek alapján úgy tűnik - és az európai gondolkodás egy bizonyos fázisában is úgy tűnt , hogy meg lehet határozni: mi az, hogy kisebbség, mi az, hogy többség. Azonban még két fontos jegy kell hogy csatlakozzék a modern kisebbségvédelmi dokumentumokhoz és mechanizmusokhoz, ez pedig a következő. Tudata az eltérő jegyeknek; tehát tudatában vagyok annak, hogy én a többséghez képest valami más vagyok. Ez még mindig kevés, a negyedik jegy ezért az lehet, hogy megvan bennem a szándék, az illető csoportban megvan a szándék egyénileg és kollektíven arra nézve, hogy ezeket az eltérő jegyeket fenntartsák. S itt lehet különbséget tenni általában véve kisebbség és nemzeti kisebbség között, ugyanis az előbb leírt négy kritérium szerint a 2. pontban az eltérő jegyek, az eltérő kulturális, nyelvi, etnikai, vallási vonatkozások egyben egy nemzethez tartozás tudatát is hordozzák. Így kell kezelnünk ezt a kérdést egész Európában, és így kell kezelnünk ezt a kérdést itt, Magyarországon, a Magyarországon élő kisebbségek szempon tjából is. Ez akadályozza meg azt, hogy a kisebbségek jogait tagadjuk, mondván, hogy ugyanolyan állampolgárok, mint mi, a többség, és ez akadályozza meg azt, hogy a kisebbségeket akaratuk ellenére egy bizonyos státusba belekényszerítsük és mintegy gettóba zárjuk. A kisebbségvédelem nagy dilemmája az, hogy minden csoport szövetkezhet, illetőleg az, hogy a többség gettóba zárja a kisebbségét. Ezért született az a megoldás, és hála istennek, a mi kisebbségi törvényünk pontosan ezen az elvi alapon áll, hogy sza bad identitásválasztást jelent ki mindenekelőtt, vagyis a kisebbség akkor létezik, ha az előbbi négy kritérium meglétével ezt a viszonyt, ezt a státust fenn akarja tartani. Senkit nem lehet kisebbségi létbe kényszeríteni, ellenben nem lehet senkitől megtag adni, semmilyen kisebbségi csoporttól ezeknek a jogoknak a gyakorlását. Elnézést kérek az elvi kitérésért. Azt hiszem, hogy ezzel nem sok újat mondtam, ilyen típusú összefoglalásokat többünktől hallottak. De szeretném közvetíteni azt a gondolatmenetet és a zt a gondolkodásmódot, amelyet az Európa Tanácsban - más európai képviselőkkel együtt is - képviselünk. A mi kisebbségi, nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslatunk - amint azt már többen említették - terítéken volt az Európa Tanács Jogi és Emberi Jogi Bizottsága előtt 1992 novemberében Velencében. Erről egy részletes írásbeli vélemény született, amely azt hiszem, magyar nyelven is ismerős, legalábbis elérhető most már. Ennek néhány konklúzióját, következtetését szeretném most közvetíteni, na gyon röviden, a magyar Országgyűlés felé. A magyar törvényjavaslatot ez a vélemény mindenképpen mértékadónak és példaértékűnek nevezi. Éppen azt emeli ki, hogy a nemzetközileg többször megfogalmazott általános elveket gyakorlati formába önti, illetőleg gya korlati kivitelezési formákat fogalmaz meg, amelyek - a vélemény alkotói szerint - a valóságban működésképesek. Helyesli ez a javaslat a normatív felsorolást, vagyis azt, hogy bizonyos kritériumok alapján megmondjuk azt, hogy kit tekintünk nemzeti és etnik ai kisebbségi csoportnak; és helyesli azt, hogy a cigányság, mint nemzetiségi kisebbségnek nem tekinthető, ámde Európában lényeges csoport, azonos jogokat gyakorolhat a tényleges nemzeti kisebbségekkel. Helyesli azt, hogy ez a normatív, illetőleg zárt fels orolás nem végleges, ugyanis bármely csoport - megfelelő körülmények között - bejelentheti magát mint nemzeti vagy etnikai kisebbséget. Ez pontosan megfelel az Európa Tanács határozatainak, illetőleg azok szellemének.
