Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
1550 ahol a többség életterére hivatkozva a többség érdekeinek védelmét hangoztatják, nem demokráciának , hanem valami egészen másnak szokták nevezni. Ebből a szempontból különleges jelentősége van annak, hogy a törvény egy passzusát mindanynyiunk kötelessége, hogy érvényesítsük. Ez a paszszus úgy szól, hogy a Magyar Köztársaság nem tűr olyan politikát, amel y a nemzeti vagy etnikai kisebbségeket vagy kisebbséghez tartozó személyeket üldözi, életkörülményeiket nehezíti, jogaik gyakorlásában akadályozza. Feltétlenül pozitív törekvés ez a törvényben, mint ahogy számos más kérdésben is pozitív, előremutató jegyek tapasztalhatók. Ezeket részletesen elemezte már Tabajdi Csaba, a szocialista frakció vezérszónoka. A kisebbség helyzetét illetően általában és itt a törvénytervezet eddigi általános vitájában is kitüntetett figyelem kíséri az önkormányzatiság lehet őségének biztosítását, a kisebbségek politikai érdekérvényesítési esélyeinek megteremtését. Bizonyos szempontból azonban - úgy vélem - van egy ennél fontosabb kérdés is, a nemzeti kultúra ápolásának, növelésének és elsajátításának lehetősége. Kitüntetett j elentősége van a nemzetiségi, etnikai kultúrának, hiszen ez a legfontosabb eszköze a nemzetiségi identitástudat kialakulásának, a közösségi érzés erősítésének. (11.20) Ez tölti meg tartalommal az összetartozás közösségi kötelékeit, és ennek hiányában üres jogi formulákká válnak a politikai érdekérvényesítés lehetőségei, mert szétesik az a közösség, amelynek az érdekeit meg kell jeleníteni. Így hozzászólásomban én a nemzetiségi kultúra esélyeivel szeretnék foglalkozni. Ezt a területet három kérdéskörben: a k özoktatásban, a közművelődésben és az egyházak e téren vállalható tevékenységében érdemes megvilágítani. A közoktatás rendszerében a nemzetiségi anyanyelvi és anyanyelvű oktatás területén egy rendkívül fontos alapelvet rögzít a törvényjavaslat. Ez így szól : "A kisebbségi anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatás többletköltségeit törvényben meghatározott módon az állam, illetve a helyi önkormányzat viseli." Ez rendkívül fontos és jó alapelv. Ha azonban a részletek homályban maradnak és nem fogalmazzuk meg világosa n, hogy melyek az állam ellátási kötelezettségei és melyek az önkormányzaté, akkor ezen a téren is előállhat az a helyzet, ami korábban már megfigyelhető volt, hogy az állam fokozatosan kivonul ebből az ellátási kötelezettségből, s a terheket az önkormányz atokra hárítja, azokra az önkormányzatokra, amelyek mára már hihetetlenül nehéz helyzetben vannak és vélhetőleg sok területen nem tudják majd finanszírozni ezeket a többletköltségeket. Rendkívül fontos tehát az állam ellátási kötelezettségét pontosan körvo nalazni. A közoktatásban én három ilyen területre szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét. Az első a kiegészítő nemzetiségi normatív támogatások kérdésköre. Az elmúlt évek egyik rendkívül fontos eredménye volt ennek a kiegészítő normatív támogatásnak a k ialakítása. Ezzel azonban több baj is volt az utóbbi években. Mindenekelőtt gyakran előfordult az, hogy az önkormányzatoknak leutalt nemzeti kiegészítő normatív támogatások nem jutottak el az oktatási intézményekhez. Meggyőződésünk, hogy ezen a területen n em szabad érvényesíteni az önkormányzatok kiegyenlítő, újraelosztó szerepét. Ezen a területen garanciákat kell adni arra vonatkozóan, hogy ezek a normatívák közvetlenül az oktatási intézményekhez jussanak el. Ebből a szempontból talán megoldást jelenthet a z a követelés, hogy önkormányzati szinten ezeknek a kiegészítő normatív támogatásoknak a sorsáról csak a nemzetiségek képviselőinek egyetértésével lehet dönteni. De baj volt a kiegészítő normatív támogatásokkal abból a szempontból is, hogy ezek nem tudták az elmúlt években megőrizni reálértéküket. Az utóbbi évben mindössze maximum 10%kal emelkedtek ezek a normatívák, azaz még az infláció mértékét sem tudták követni. Az igaz, hogy a végső összeg, az abszolút érték területén már jelentősebbek voltak ezek az arányok, a normatív támogatások fejkvóta szintjén azonban rendkívül alacsony mértékűek voltak.
