Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
1543 legfontosabb rendelkező elve lehet, s már csak az a magatartáskultúra szükséges, amely ezt az elvet beteljesíti. Népünk magatartása, határon belül és túl, nemzetiségeink szerves beépülése, együttélése ez idáig sem jelentett villongást; a z ellentétek fölszítását a nemzeti államok történetében politikai, hatalmi erők végeztékvégzik, burkolt vagy nyílt, szélsőséges nacionalizmustól vezettetve. De beszélhetek az anyanyelv teljes körű használati jogáról is. Az egyik nemzetiségi településem ne mzetiségi polgármesternője kérte legutóbb: "Aztán ne legyenek szigorúak: ne legyen kötelező a szlovák nyelv hivatalos fórumokon - az már nehezen menne!" Nos, aligha erről van szó az anyanyelv használatának biztosításában. Oktatásról, kulturális emlékek ápo lásáról beszél a tervezet; saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásáról, családi és utónevének anyanyelve szerinti anyakönyveztetéséről, hivatalos okmányokban való feltüntetéséről. Ugyanakkor az anyakönyvezés és egyéb személyi okmányok kiállítása k étnyelvű is lehet - mindezt az egyén kisebbségi jogainak fejezetében. De a VII. fejezetben a nyelvhasználatról világosan kiderül: korlátozatlan a lehetőség, senkit nem lehet megkötni abban, hogy az ország területén mikor milyen nyelven beszéljen. A különbö ző hivatalos eljárásokban az anyanyelv használatának lehetőségét a hatályos jogszabályok biztosítják. Tisztelt Országgyűlés! Legyen szabad az anyanyelvi kultúrával kapcsolatban is néhány szót ejteni az úgynevezett pozitív diszkriminációról. Köztudott: a Ma gyar Köztársaság Alkotmánya az állampolgárok teljes jogegyenlőségét deklarálja - amint erre már utaltam , s jogrendszerével annak megvalósítására törekszik. A jogegyenlőség fontos része, hogy a közteherviselés normái, az adó- és illetékfizetés az állampol gárok jövedelemszerző tevékenységétől, vagyonának mértékétől függ, és nem a társadalmon belül elfoglalt helyzetüktől. A pozitív diszkrimináció az, ha a bármilyen indokból hátrányos helyzetbe kerülő állampolgár vagy az állampolgárok csoportjai, illetőleg az ok közösségei jogi eszközökkel is támogatást kapnak, amely elősegíti a hátrányok fölszámolását, a társadalom egészéhez való fölzárkózást. A nemzeti és az etnikai kisebbségek esetében a pozitív diszkrimináció célja az előrehaladott asszimiláció megállítása vagy legalább az ütemének csökkentése. Így, válaszolva több, nemzetiségiek részéről érkező aggályra: miért akarunk valamit is erőltetni? - azt felelhetem, a pozitív diszkrimináció eszközeivel akarjuk elősegíteni az anyanyelvi kultúra megőrzését, ápolását é s fejlesztését. Ami konkrétan azt jelenti, hogy jogszabály írja elő: a kisebbségi gyerekek iskoláztatásakor az állam által biztosított fejkvóta magasabb, mint a magyar gyerekek oktatásához elkülönített állami támogatás. A kérdés: a jogegyenlőséget mikor és hol sérti vagy sértheti a pozitív diszkrimináció, hol vonható meg a határ, amelynek túllépése már a társadalom egészének vagy jelentős részének a jogegyenlőségét veszélyezteti. Elméletileg azt felelhetjük: ez az állapot mindaddig nem következhet be, amíg az előnyös megkülönböztetés nem vezet arra, hogy a jog eszközeivel biztosítanak a társadalom egyes tagjai vagy csoportjai részére olyan előnyöket, amelyek már kiváltságoknak tekinthetők. Meg kell találni az eligazító pontokat, amelyek lehetővé teszik a poz itív diszkrimináció elvének az alkalmazását a jogalkotásban. Ehhez nyújtanak segítséget a már megkötött nemzetközi szerződések és azok a dokumentumok, amelyeknek célja olyan szabályozás előkészítése, amely e két jogelv egységes érvényesítését egy időben te szi lehetővé. Alapkoncepció: a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogaira vonatkozó törvényt úgy kell megalkotni, hogy abban ne csak elvileg kerüljön leszögezésre a törvény előtti egyenlőség, hanem jogi garanciákkal körülbástyázottan a törvény garantálja a hivatalviselés egyenlő esélyeit, és deklarálja a numerus clausus tilalmát. Úgy érzem, törvényjavaslatunk úgy adja elő az alanyi jogokat, hogy azok érvényesíthetősége vitathatatlan - a garanciák tehát megvannak. A hazai bíróságoknak úgy kell kialakítaniuk a jogalkalmazási gyakorlatot, hogy az megfeleljen a hazai jogrendszer követelményeinek, de céljaiban és tendenciájában harmóniában legyen az Emberi Jogok Európai Bírósága által kialakított jogalkalmazási koncepcióval. (10.50)
