Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 6. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - A vasútról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
1504 felelősségtudattól, a "nem ellened, hanem érted" immár szállóigévé vált szándéktól vezérelve a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját és véleményét tükrözik. Kétségtelen, hogy a közlekedés és a hírközlés a XX. század végén világszerte alapszolgáltatást jelent, vagyis az álla m kötelessége, hogy az ország általános fejlettségi szintjét vegye figyelembe, és annak megfelelő minőségben, választékban a szegényebb rétegeknek is tegye lehetővé a nevezett alapszolgáltatások igénybevételét, azaz e rétegek fizetőképes keresletéhez igazí tsa a díjakat. Becslésünk szerint ugyanis 2000ig az ország lakosságának tekintélyes része nem lesz olyan gazdasági helyzetben, hogy akár selejtpótlással felújítsa közlekedési vagy szállítási eszközeit, sőt, mint ismeretes, a mostani állomány rövid idő múl va kidől a sorból lepusztultság, pénzhiány okozta üzemeltetési lehetetlenség miatt. Ezért indokolt sokak véleménye: a közhasznú - például vasúti - közlekedést szinten kell tartani, sőt magát a vasutat föl kell lendíteni. Nem vasútlobbyzás vezérli ennek a k imondását, hanem a valóság racionális átgondolása. Szakemberek véleménye: a vasút a szárazföldi közlekedési ágak közül bizonyítottan a legkörnyezetbarátabb közlekedési ág; az egységnyi szállítási teljesítményre tartozó energia- és emberimunkaigénye a lega lacsonyabb; ugyanakkor az időjárási és egyéb külső körülmények a legkevésbé zavarják. A személyi és árusérülés veszélye a legalacsonyabb. A 125 esztendő alatt kialakult iparvágányhálózat által közvetlenül eléri a nagy forgalmú feladókat, címzetteket, és a vasúti áruforgalom 60%a itt bonyolódik. A vasúti közlekedés hajnalán létesített külterületi állomásokat mára körülölelték a városok. Így a vasút és ezen belül az úgynevezett hivatásforgalom helybe szállítja az utasokat, ami fölöslegessé teszi a városi út hálózat egyéni közlekedési eszközökkel való túlterhelését. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Államvasutak ma még működőképes. Még egységes egész, vonalhálózata a kiegészítő autóbuszközlekedéssel kielégíti az alapszolgáltatás kívánta igényeket. Állítjuk: a s zolgáltatási színvonal azonosságát föltételezve más közlekedési ágakra való áttérés sem kerül kevesebbe, mint a jelenlegi vasúti szolgáltatás szinten tartása, illetve megtartása, természetesen, ha az ésszerűsítést nem mellőzzük. Valóban nem folytatható tov ább az elmúlt évtizedek vasútpolitikája. Körülbelül tizenöt esztendő eseményeit figyelve megállapíthatjuk, hogy az állam nem volt jó gazdája vállalatának, ami törvényszerűen következik az úgynevezett szocializmus gyakorlatából. Ez a gyakorlat az új favoriz ációját hirdette éjjelnappal, és a meglévő beváltat elhanyagolta. A Magyar Államvasutak, bizony, régen volt már új, miért is törődtek volna vele! Gyenge program találkozott gyenge emberi természettel, nem éppen igaz ideológia megtévesztő cselekvéssel; fil ozofikusan: a cselekvő önmagára vallott. A rossz gazda pedig - La Fontaine meséjére utalva - föléli a tartalékot, aztán koldulni indul. Magyarország vasútja, mert kötelezettsége nagy, nem lehet nyereséges, ez igaz. Viszont megtartva az egységes egészet, mi nimalizálható a veszteség, különösen, ha a vasút eleve szolgáltató, azaz közszolgálati feladatokat lát el. A törvénytervezet ellene mond ezeknek. Az említett tíztizenöt évre utalva ma is úgy tűnik, az állam folyamatosan nem tud - nem akar? - olyan támogat ást adni a vasútnak, amely szükséges a belső infrastruktúra lepusztulásának megállításához. Már a 80as évek vége felé felbukkant a koncepció: szét kell választani a vasút két alapvető részét, amelytől vasút a vasút, a pályát és a járművet, illetve a jármű vel bonyolított forgalmat. Ebből következik, hogy a pálya és tartozékai az államéi lennének, ez jelentené a vasutak közlekedését, föltéve, hogy az államvasutakon kívül más is alapítana közlekedő, vállalkozó vasutat. Mindennek háttérmeggondolása: a tulajdon ost, az államot így lehet rákényszeríteni, hogy adjon végre pénzt a vasúti infrastruktúra karbantartására, esetleg fejlesztésére. Tulajdonképpen ezek az elképzelések jelennek meg a MÁV által fölkért és honi munkatársakat foglalkoztató, már említett multina cionális KnightWendling szervezői cég németországi részlegének nevével fémjelzett három tanulmányban is. Az egyik "A MÁV gazdasági szerkezetének vizsgálata -
