Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 5. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - Határozathozatal a statisztikáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
1440 kamarák mellé időről időre fel kell állítanunk egyegy társadalmilag szükségessé vált újabbat, majd a meglévő elemekből ki lehet és ki kell emelni a közöset, s megalkotni a kamarai kerettörvényt. (16.10) Most az orvosi kamaráról szóló törvény tárgyalásakor megemlítem: sajnálom, hogy nem tudjuk egyszerre tárgyalni ezt a javaslatot a Gyógyszerész Kamaráról szóló törvény javaslatával. A népjóléti tárcánál ugyanis a gyógyszerészet az a m ásik terület, amely - különösen a gyógyszertárak privatizációjára is gondolva - hasonló szabályozást igényel. Remélem azonban, hogy a nagyon közeli jövőben ez a törvény is itt lesz a Házban. Az orvosoknak jelenleg több szervezetük is van, és ezeknek csak e gyike a Magyar Orvosi Kamara. Világosan kell látni, hogy a javaslatnak nem az a lényege, hogy kiemeli a ma működő MOKot a többi szervezet közül - gondolok itt például a Moteszra, a KOKra, a Keresztény Orvoskamarára vagy a Maposzra , hanem az, hogy lét rehoz egy olyan szervezetet, ami eddig nem volt. A kötelező tagsággal rendelkező új Magyar Orvosi Kamara éppen a kötelező tagság miatt nem lehet azonos a jelenlegi szervezettel. Annak ellenére sem, hogy azonos névről van szó, és hogy az új szervezet kialak ulásakor fontos szerepe van a már meglévő struktúrának. A javaslat, melynek elkészítése során megpróbáltuk elkerülni az alapszabályba illő részletek törvényi szintre emelését, ebben a kérdésben aprólékosan szabályoz. Az új, minden orvosra kiterjedő szervez et tisztségviselőinek kiválasztását éppen azért írja le részletesen, hogy bizonyítsa: az új Magyar Orvosi Kamara demokratikus intézmény lesz, és minden orvosnak, akár tagja, akár nem tagja a jelenlegi kamarának, azonos jogokat és azonos lehetőségeket kell kapnia mind a választásban, mind a választhatóságban. Remélem, orvoskollégáim élni is fognak ezzel a lehetőséggel, mert passzivitásuk az egyéni ambíciók kiélésének kedvezhet a közösség valódi érdekeivel szemben. Megjegyzem, hogy a törvényjavaslatnak ez a r észe két változatban került a tisztelt Ház elé. Az Aváltozat inkább az újraépítkezést, az alulról való építkezést erősíti, a Bváltozat több teret enged a már meglévő kamarának. A kettő végül is nem áll alapvető szemléleti ellentétben egymással, s a Kormá ny nem kívánta eldönteni, hogy azt részesítie a tisztelt Ház előnyben, hogy elismeri a mai Magyar Orvosi Kamara eddigi tevékenységét, és arra többet épít; vagy nagyobb mozgósítóerővel nagyobb hangsúlyt helyez, de mindenképpen újraválasztással biztosítja a z új vezetést. A tisztelt Ház bölcsességén múlik, melyik változatot fogja előnyben részesíteni. Az újjáalakulást elősegítő szabályok nem azt jelentik, hogy az előterjesztő nem ismerné el annak a munkának a jelentőségét, amelyet a kamara az orvosi hivatás é rdekében eddig is tett. A MOK megalakulása óta folyamatosan közeledett ahhoz a szervezeti ideálhoz, amit ez a javaslat kíván megvalósítani, és aminek alapszövege egyébként éppen ebben a Magyar Orvosi Kamarában készült el. A valódi feladatát ez a kamara azo nban csak akkor tudja teljesíteni, ha nemcsak a szervezkedés iránt érdeklődőknek, hanem valamennyi orvosnak az akaratát tükröző testület lesz. Ez az univerzalizmus, vagyis a kamarai, ha úgy tetszik, a céhgondolat az akadálya annak, hogy az egyesületi világ ban szokásos és természetes pluralizmus érvényesüljön. Csak egyetlen egységes kamara felállítása képzelhető el. A subsidiaritás egyre terjedő elvének megfelelően az új, egységes kamara is ismer egy bizonyos pluralizmust, azt, ami a területi elv alapján jön létre. Az egyéb értékeknek, például a keresztény etikai elveknek vagy az egyéb érdekeknek, például a vállalkozó orvosok érdekeinek megjelenítésére a kamarán kívüli szervezetek vagy esetleg a kamarán belül alapszabályszerűen létrehozott tömörülések szolgál hatnak. Összefoglalásképpen tekintsük át, mi minden jó származhat ebből a törvénytervezetből. A fent kifejtettek alapján a betegek növekvő biztonsághoz jutnak, mivel a kamarai tagság az orvosok felett korábban nem létező hatékonyságú etikai kontrollt is jelent. Ez azonban a kamara megszületésével még nem jön automatikusan létre. Nagyon is itt az ideje, hogy létrejöjjön az az etikai kódex, orvosetikai kódex, amely a modern orvoslás követelményeinek és lehetőségeinek figyelembevételével állítja fel az orvosok számára kötelező, sajátos etikai mércét. Ha ez a mérce láthatóvá válik, könnyebb lesz hozzáigazodni, és nő az orvos biztonságérzete. A törvényben a
