Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 30. kedd, a tavaszi ülésszak 18. napja - Az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1420 Számunkra a tárgyalt téma fő kérdése az, hogy támogathatóe az a kormányzati szándék, amely a gyógyszerellátást állami tulajdonba akarja helyezni, és e központosított gondolat szerint próbálja azt privatizálni is. Az előzményekről Salamon László elmondotta, hogy 19 megyében és a fővárosban gyógyszertári központok működtek, amelyek korábban a megyei tanácsok, illetve a Fővárosi Tanács felügyelete alá tartoztak. A 42/1984. november 5én kelt minis ztertanácsi rendeletben a gyógyszertári központok közszolgálati vállalati kategóriába lettek besorolva. Így mondta Salamon László is. Az önkormányzati választások után a megyei és fővárosi gyógyszertári központok értelemszerűen önkormányzati hatáskörbe ker ültek, vezetőiket az önkormányzati törvény értelmében a közgyűlések nevezték ki, s a munkáltatói jogokat is a közgyűlések gyakorolták. A főváros esetében a fővárosi vagyonátadó bizottság 1992. november 4én a fővárosi önkormányzat tulajdonába adta a Főváro si Gyógyszertári Központot, a Pharmafontana Gyógyszerellátó Vállalatot. Ez a folyamat több megyében hasonlóképpen zajlott le. Ezután a Népjóléti Minisztérium és az Állami Vagyonügynökség a fővárosi vagyonátadó bizottság döntéseivel szemben fellebbezéssel é lt a Belügyminisztériumhoz, és kinyilvánította azt, hogy a gyógyszertári központokat egységesen állami tulajdonban kívánja kezelni. A Belügyminisztérium 2360/1992. számon határozatot hozott, amelyben a vagyonátadó bizottság határozatát megváltoztatta, és n em adta önkormányzati tulajdonba a Pharmafontanát. Ezt a határozatot a fővárosi önkormányzat a Pesti Központi Kerületi Bíróságon perli, amely per jelenleg is folyik. Az Országgyűlés a privatizációs törvény tárgyalásakor érintette a gyógyszertári központok jogi státusát, az 1992. évi LX. törvény 5. §ában. Ez a parlamenti döntés is azt célozza meg, hogy a gyógyszertári központokat és a patikákat állami tulajdonként kezelhessék. A fővárosi közgyűlés, majd ezt követően a többi megyei közgyűlés is felterjesztés i jogával élt a Parlamenthez, és nehezményezte, hogy 1992 nyarán a Parlament az önkormányzati törvénnyel ellentétes rendelkezést fogadott el egyszerű többséggel. Miről van szó? Ez a vagyon az ország összes gyógyszertári központját tekintve körülbelü l 50 milliárd forint. A Pharmafontana, a Fővárosi Gyógyszertári Központ esetében ez 8 milliárd forintot tesz ki. Az önkormányzatok ilyen hatalmas vagyonról nem mondhatnak le még abban az esetben sem, ha anyagi helyzetük sokkal jobb volna. E gazdasági érvek mellett lényegesebb kérdés az a szakmai szempont, hogy az önkormányzatok a sajátjukként kezelt gyógyszertári központokat és gyógyszertárakat mint a lakosság közvetlen ellátásában részt vevő közüzemeket önkormányzati tulajdonként kívánják privatizálni a jö vőben. Tehát az önkormányzatok is privatizálni kívánják, ezt hangsúlyozni kell. Mint a hozzászólásom elején kifejtettem, a gyógyszerellátás az egészségügyi ellátás szerves része, és ezért önkormányzati tulajdon. Az önkormányzatok ezzel a feladattal élni kí vánnak, és felelősségteljesen el tudják végezni. Végezetül megkérdezem Salamon Lászlót, hogy miután meg akarjuk szavazni az előterjesztését, jól értelmezeme, hogy a törvény megszavazása után nem lesz akadálya annak, hogy önkormányzati tulajdonba kerüljene ke előterjesztés után a gyógyszertári központok. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : A hosszan tartó taps után megkérdezem dr. Salamon Lászlót, hogy kíváne válaszolni a feltett kérdésre.
