Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 30. kedd, a tavaszi ülésszak 18. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
1388 emberek százai kerülnek mu nkanélküli állományba, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel például a mezőgazdaság kapcsán többezer beszállítót is, holott ennek feltétlenül nem kellene így történnie. A példám szerinti, felszámolás alatt lévő Békéscsabai Konzervgyár a veszteséges tevékenység szüneteltetésével, egyéb termelése révén a folyó költségeit fedezni tudja, működésével még némi nyereséget is termel. Lejárt adósságállományát ugyanakkor nem tudja visszafizetni, viszont képes társadalombiztosítási járulékot fizetni és egyéb kötelezettsége inek is eleget tesz, így például lízingdíjakat is fizet. A vállalat - mint említettem - hitelállományát képtelen visszafizetni. Az állami hitelezők, melyek a csődeljárás folytán rendelkezési jogokhoz jutnak, nem reális magatartást alakítanak ki. Formálisan nem ismerik el a saját, nagy veszteségeiket, s így az eladáskor indokolatlanul nagy követelményeket szabnak. Sajnos, sok esetben a felszámoló sem érdekelt a gyors eladásban, hiszen a felszámolás két évig működhet, s ezalatt nagy bevételekre tehet szert. A felhalmozott hitelek után a kamat egyre nő, a piac- és a létszámvesztés folyamatos, és fennáll annak a veszélye, hogy a tb.járulék fizetése helyett, ami bevétel a tb.nek, az elbocsátott dolgozók után az állam által fizetendő munkanélkülijáradék hasonló nagyságrendű, de ellentétes előjelű kiadás a költségvetésnek, nem részletezve most az egyéb hátrányokat. A csődtörvény meghozatalakor mindannyiunk célja az volt, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben a vállalatok a csőd elkerülése érdekében a vállalat ok átszervezésére törekedjenek. Míg azonban a csődtörvény ezt csak részben tudta biztosítani, sok más, önmagát fenntartani képes gazdasági egység munkájára viszont bénítólag hatott. Így ma megállapítható, hogy ez hozzájárult a tömegessé vált munkanélkülisé ghez, s ez durva társadalmi feszültségeket idéz elő. Mindez természetesen kedvezőtlen gazdasági és társadalmi következményekkel is jár. Igen tisztelt miniszter úr! Hogyan kívánja azt biztosítani, hogy az átalakulás minél ritkábban hozzon lé tre az említett példához hasonló válsághelyzetet? Hogyan lesz képes az állami szabályozás az általam megfigyelt válság tipikussá válását megakadályozni? Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Szabó Tamás miniszte r urat, szíveskedjék az interpellációra megadni a választ. Dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter válasza SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Egy konkrét ügy kapcsán egy olyan jelenségre hív ta fel képviselőtársam a figyelmet, amelyik likviditási okokból bekövetkező csőd- vagy felszámolási eljárásokat mutat jelenségként a magyar gazdaságban. Ahhoz, hogy a kérdésére, hogy mit lehet tenni az életképes vállalatok megmentésére, válaszolni lehessen , csak néhány mondatban érdemes az okokat felidézni. Azt, hogy a magyar gazdaságban likviditási okok és pénzügyi okok miatt csőd- és felszámolási folyamatok indultak el, az egy sor ok következménye, s minden esetben más, hogy melyik ok volt a legdöntőbb az adott vállalatnál. Ilyen ok a túlméretezett kapacitások, az olyan kapacitások, amelyek olyan piacokat céloztak meg, amelyek időközben megszűntek létezni. Ilyen hatás eredménye, hogy a belső piac keresleti viszonyai átrendeződtek, és a nyugati piacokon is bizonyos recessziós jelek tapasztalhatók. A költségnyomás, ami a cégek költségvetési korlátját kellett hogy megkeményítse, ugyanúgy oka ennek, mint az antiinflációs jellegű monetáris politika, ami ugyan drága hitelben jelenik meg, de ami az alapcélt, az an tiinflációs magatartást egyszerűen elengedhetetlenné teszi. Ilyen ok az 1989től megfigyelhető, nagyon felelőtlen körbetartozási jelenség, és azt gondolom, ilyen ok nagyon sok esetben a vezetési probléma, hogy egyszerűen nem tudtak stratégiát gyártani
