Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 29. hétfő, a tavaszi ülésszak 17. napja - Határozathozatal a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (5338-as szám) részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8989-es szám) részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Vöröskeresztről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
1292 támogatását intéző parlamenti bizottságra. Ellenzéki, köztük SZDSZes képviselők lobbyztak azért, hogy a vöröskeresztes támogatás bekerüljön a törvénybe, már a költségvetési törvénybe. A Vöröskeresztet alaptevéke nysége kifejtése során ne tekintsük adóalanynak, hanem hagyjuk, hogy minden általa megmozgatható anyagi eszközt a segítségre szorulók érdekében mozgósítani tudjon. Utalok itt az áfa, adó, illeték- és vámmentesség kedvezményére. E kedvezmény megadását mag yarországi gyakorlatban az indokolná, hogy a Vöröskereszt mint humanitárius társadalmi szervezet tevékenysége során nem a tagjait védi, illetőleg tagjai számára kíván kedvezményeket biztosítani, hanem alapszabályában és célkitűzéseiben is meghatározottan, megkülönböztetés nélkül a társadalom összes rászorultja számára igyekszik a szükséges segítséget megadni, illetve továbbítani. Amennyiben az eredeti törvényjavaslat szerinti kedvezmény csak az adományozó oldalán jelenik meg, akkor a rászorulók részére anna k összege csak töredékértékben, mintegy 42%ban jelenik meg, a többit az államháztartás viszi el. Így tehát eleve az adományozó szándéka is sérül, és a Vöröskereszt tevékenységének hatékonysága is csökken. Összefoglalva: a módosításokkal együtt támogatjuk a törvényjavaslatot, de előre látható, hogy majd a gyakorlat során néhány váloztatásra lesz szükség a későbbiekben. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megkérdezem a független kisgazdaképviselőcsoportot: kíváne szónoko t állítani? Nem. Köszönöm. Megadom a szót Kovács Pálnak, a Magyar Szocialista Párt szónokának. Felszólaló: Dr. Kovács Pál az MSZPképviselőcsoport nevében KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Valóban itt az ideje, hogy egy vörös keresztes törvényt alkossunk, hiszen amint elhangzott, 1955 óta egy törvényerejű rendelet szabályozza ennek a szervezetnek a működését, és bár ezt a törvényerejű rendeletet 1986ban módosították, mégsem alkalmas arra, hogy a Vöröskereszt és a mai valóság v iszonyát, a Vöröskereszt megváltozott tevékenységét, szervezeti felépítését, nemzetközi szervezethez való viszonyát korszerű módon szabályozni tudja. Szükség van tehát egy törvényre, és én ennek a törvénynek erényeként fogom fel azt, hogy csak hét paragraf usból áll, még akkor is, hogyha ezek közül néhánnyal vannak problémáink. Elhangzott itt is, másutt is mindig elhangzik, hogy vajon miért kell pont a Vöröskeresztről egy külön törvényt alkotni. Nyilvánvaló, hogy azért, mert ez egy különleges szervezet, még akkor is, hogyha a jelenlegi törvényben ez a státusa legfeljebb elrejtve jelenik meg, tételesen kimondva nem. Miben áll a különlegessége? Én néhány pontban sorolnám csak ezt fel a teljesség igénye nélkül. Ezek közül az első az, hogy egy sajátos viszony van a Vöröskereszt és az állam között, és ez abban áll, vagy főként abban áll, hogy a Vöröskereszt ellát a tevékenysége során egy sereg olyan feladatot, amely egyébként állami feladat, amelyet azonban a Vöröskereszt sokkal humánusabban, gyorsabban, rugalmasab ban és feltehetően olcsóbban is tud megoldani. Ebből következően ezeket a feladatokat jó a Vöröskeresztre rábízni. Ez a feladatsor a Vöröskeresztnek 112 éves léte során egyre inkább kiteljesedett, egyre inkább kiszélesedett, és ma bizony igen hosszú lista lenne, ha felsorolnánk, hogy melyeket is lát el jobban azok közül a feladatok közül, amelyek az államéi tulajdonképpen. Különös ez a szervezet azért is - amint itt már elhangzott , hogy kiterjed az egész világra. A világon 250 millió tagja van a Vöröskeresztnek, és Magyarországon is több mint félmillió a tagdíjat is fizető tag. Ebből következik az, hogy valóban társadalmi a szervezet, már méretét és a társadalomba való beágyazottságát tekintve is.
