Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
129 SURJÁN LÁSZLÓ, DR . népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény megalkotásakor váltak családi pótlékra jogosulttá a javítóintézetben és a büntetésvégrehajtó intézetben élő személyek, akiknek eltartásáról teljes egé szében az állam gondoskodik. Ennek következtében állt elő az az ellentmondásos helyzet, hogy azok, akiknek túlnyomó többségük után eltartóik már nem voltak családi pótlékra jogosultak, mivel általában betöltötték a 16. évüket és tanulmányokat nem folytatta k, attól váltak jogosulttá, hogy javító- vagy büntetésvégrehajtási intézetbe kerültek. A szakértői vonal egy része a törvény meghozatalakor is ellenezte ezt a megoldást, de az akkori döntéshozók úgy döntöttek, hogy így válik teljessé egy kör. A törvény be terjesztésekor módosító indítványok érték azt a javaslatot, hogy az előbb említett ellentmondást szüntessük meg. Mi az ellentmondás lényege? Bűncselekményt vagy szabálysértést követtek el egyesek, aminek következtében családi pótlékkal jutalmazza őket a je lenlegi rendelkezés. Hogyan állhatott elő ez a furcsa helyzet? Magyarországon akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát, azoknak szabadságuk korlátozásának ideje alatt folytatniuk kell általános iskolai tanulmányaikat. Így tehát tanulókká vá lnak, s ha tanulnak, 20 éves korukig is jár a családi pótlék. Meg kell említeni azt is, hogy a javító- és büntetésvégrehajtási intézetben élők családi pótlékra jogosultságának érvényesítése rendkívül sok folyósítási problémát vetett föl. Az érintett szerv ek kezdeményezésére tettük tehát ezt a módosító javaslatot. A helyzet ellentmondásos. Évente 300400 főt érint, és néhány hónapot tesz ki. (Zaj. Az elnök csenget.) Következésképpen itt nem áll elő az a helyzet, ami azokkal a fiatalokkal történik, akik álla mi nevelőintézetben vannak, hogy össze lehet gyűjteni egy, ha nem is nagy, de mégis megfogható összeget, mely összeg végül is egy minimális életkezdési támogatásnak fogható fel. Ezek a néhány hónapos összegek ezt a funkciót nem töltik be. Ezért merészkedtü nk arra, hogy megpróbáljuk kiiktatni ezt a rendszerből. Elhangzott a vita során, hogy ez diszkriminációt jelent azon gyermekek között, akik családból kerültek ezen intézményekbe, és azok között, akik állami gondozásból kerültek ebbe bele. Valójában itt egy inkább túlzott pozitív diszkrimináció megszüntetéséről, mint egy ellentétes hatásról lenne szó. Éppen ezért sajnálatos módon jelen pillanatban nem tudom támogatni az idevonatkozó módosító indítványt. A költségvetési tárgyalások során egyértelművé válik, h ogy az adott költségvetési évben mekkora az az összeg, mely a családipótlékemelésre rendelkezésre áll. Ezt a Parlament dönti el. Célszerű az emelés mértékéről és ütemezéséről is egyidejűleg döntenünk. Ez lényegileg hasonló mechanizmus, mint amit a nyugdíj nál próbálunk, vagy remélhetőleg majd jövőben sikeresebben próbálunk végrehajtani. Ezzel a problémakörrel kapcsolatban két pontosítási javaslat érkezett. Az egyik úgy fogalmaz, hogy az emelés differenciált mértékéről és ütemezéséről a költségvetés elfogadá sával egyidejűleg történjék meg a döntés. A másik változatot is a szociális bizottság elfogadásra javasolja. A kettőt együtt is elképzelhetőnek tartják. A jelen benyújtott módosítási szövegek összeötvözése meglehetősen nehé zkesnek bizonyulna, ráadásul a másik módosító javaslat pontatlan, a pótlék időpontjáról beszél, holott nyilván a pótlék megállapításának időpontjára gondol. Éppen ezért az előbbi változatot fogjuk támogatni. Meglepetést okozott Rab Károly képviselő úr a ny ugdíjasok érdekeit látszólag látványosan képviselő módosító javaslata.
